MEDIAWAVE’2009 DÍJLISTA

A DIÁKZSŰRI DÍJA

Christophe van ROMPAEY (Belgium): Aanrijding in Moscou/Moscow, Belgium/Moszkva, Belgium  102 min.

A DIÁKZSŰRI KÜLÖNDÍJA

Alla KOVGAN & David HINTON (USA, Egyesült Királyság, Mozambik): Nora  35 min.

KPMG Felelős Társadalomért Díja

Legjobb dokumentumfilm a KPMG Hungaria Kft. felajánlásában

Alina RUDNITSKAYA (Oroszország): Kak stat stervoi/Bitch Academy/Szuka Akadémia  29 min.

A LEGJOBB SZÍNÉSZI JÁTÉK DÍJA

Christophe van ROMPAEY (Belgium): Aanrijding in Moscou/Moscow, Belgium/Moszkva, Belgium 102 min.

A LEGJOBB OPERATŐR DÍJA

a KODAK Magyarország felajánlásában

GIGOR Attila (Magyarország): A nyomozó/The investigator  107 min

A LEGJOBB RENDEZÉS DÍJA

Győr Város felajánlásában

GIGOR Attila (Magyarország): A nyomozó/The investigator  107 min

A LEGJOBB KÍSÉRLETIFILM DÍJA

Jelena GIRLIN & Mari-Liis BASSOVSKAJA (Észtország): Kleit/The Dress/A ruha  10 min.

A LEGJOBB ANIMÁCIÓSFILM DÍJA

a Magyar Mozgókép Közalapítvány Kísérleti film kuratóriumának felajánlásában

Michaela COPIKOVA (Szlovákia): O ponozkach a laske/About Socks and Love/Zokniról és szerelemről  7 min.

A LEGJOBB KISJÁTÉKFILM DÍJA

az Oktatási és Kulturális Minisztérium felajánlásában

Denis VILLENEUVE (Kanada): Next Floor/A következő emelet 12 min.

A LEGJOBB JÁTÉKFILM DÍJA

az Oktatási és Kulturális Minisztérium felajánlásában

Veit HELMER (Azerbajdzsán): Absurdistan/Abszurdisztán  87 min.

 A FESZTIVÁL FŐDÍJA

a Magyar Mozgókép Közalapítvány felajánlásában

Boris MITIC (Szerbia): Do vidjenja, kako ste?/Goodbye, How Are You?/Viszlát, hogy vagy?  60 min.

Ésss megint. Győr, a kedves város ismét fesztiválozódik. Mediawave, tizenkilencedszer. 

Film, zene, kiállítás ésatöbbi. Piknik is, mint mindig. Indulás!

Ahm. 16. Titanic még mindig, egy picit. Vége már régesrég. Egy hete. Esetlen és esetleges internetkapcsolatoknak hála szótlanul... Annyi visszamenőleg a filmek részletezésén túl, hogy talán ez volt az első fesztiválom, ahol maradéktalanul egyetértettem a díjakkal. A zsűri szerette az Északot, a közönség meg a Kormákur filmet. A Fehér nászéjszaka volt a legnépszerűbb film. Csupa teltházas vetítés, csak azt nem értem, hogy hogy történhetett az meg, hogy a vasárnapi Uránia mozis díjnyertesfilm vetítések kb üres nézőtérrel futottak, míg a szintén előre meg nem hirdetett meglepetésfilm a Kinoban (Fehér nászéjszaka) olyan teltház volt, hogy elküldték az embereket. Kár. Remélem a letöltésen kívül is hozzájuthatunk még valamilyen forméban ezekhez a munkákhoz. Komolyan örülök, hogy kétszer láthattam mindkettőt. Pedig az ritka...

Baltasar Kormákur. Azt hiszem ő volt a fesztiválstáb legjobb húzása. Zseniális figura, egyszerű, kedves, közvetlen, fáradhatatlan és még kiváló rendező is. Mellesleg humora is van. Filmje Toldis vetítése után kikerülhetetlen téma volt a házasság, a korkülönbség, a filmben megjelenített kapcsolat részletezése. A rendezőt kérdőre vonták saját házasságával kapcsolatban is, a kíváncsi közönség kiderítette, köztük nincs években számolható korkülönbség, és bár a művészházasságok nehezek, és az asszony "kicsit őrült" Mr és Mrs Kormákur közt minden a legnagyobb rendben... :)

De a filmről - Fehér nászéjszaka. Vicces volt, csak a film második megnézése után esett le, akkor is baráti segítséggel, hogy a 101 Reykjavík Hlynur-je néz le a vászonról pár évvel idősebben... Aztán olvastam a filmhu-s interjút, és ott rá is kérdeztek erre:  "...mintha a 101 Reykjavík főhősét követnénk tovább, elment egyetemre, tanár lett, és még mindig nem találja a helyét. Hasonló a problémája is, két nő közé szorult." Érdekes gondolatmenet, de valós mindenképp. Kedves film volt az is, keserédes de vidámabb mint szomorúbb - pont mint ez. Vagy nem is tudom. Szeretnivaló és többszörmegnézős, mindkettő. De maradjunk a frissebbnél. Csehov. Első hallásra kicsit dermesztő a tudat, hogy az Ivanov átiratára ül be az ember. De talán pont attól izgalmas, hogy átirat. Már eleve az izlandi tájba helyezni egy törénetet (egy izlandi történetet elmesélni) bizonyos előítéleteket kelt. Vagyis ez túl durva szó, inkább alapelvárásokra gondolok vagy közhelyekre: búskomor depresszió, északi melankólia, beteg szituációk, beteg emberek... Kellene keresni egy izlandi filmet ezek nélkül, biztos van, de csak a klisés megoldások népszerűek kb. Meg a Heima persze, de azért abban is van valami... A lényeg: itt is megvolt minden, ami kell, de jó adag humorral, iróniával és bájjal fűszerezve, ahogy a rendező is mondta: meg akarta mutatni a sziget pozitív oldalát is, már ha van persze. Hát van. És nem tudom miért lenne ez para, mármint miért támadják és miért mondják rá, hogy nem egy turistacsalogató művész Izland szempontjából, én szívesen kimennék egy időre, akár néhány nyári hónapot is bevállalnék, de tényleg. Mondjuk kellően antiszociális vagyok, az biztos, de inkább a szépsége, a harmóniája csábít. Majd egyszer...

A film. Kiégett tanár, kiszáradt házasság. Kiköltözés: majd a semmi segít - a természet, a visszavonulás, a nyugalom. Nem segített, persze. De zseniális a kis sziget zárt közössége, a próbálkozássok, a kitörési pontok keresése. Az utak - az önmagára (tényleg) allergiás kopasz pap, az operaénekes kocsmáros, a golfpálya és a mobilpont (az egyetlen hely a szigeten, ahol "van" térerő), a turistákat fuvarozó traktor, zenekar a fűrészes lánnyal... A két freek-et még nem is említettem, s habár az egyik vendég, a másik benszülött, mindkettőt mintha odateremtették volna.  És ezek a szentiván-éjszakák - egyszerűen mindenki megőrül. A filmben párhuzamosan tárul fel a két kapcsolat, az ex és a leendő feleség története, szépen és izgalmasan szerkesztett szálak, követhető és nem hat unalmas megoldásként. Összességében üde és friss, keserű és édes a film. Szeretnivaló, mondom. Könnyeden beszél mély dolgokról, úgy hogy érezzük adott történések súlyát, de ne akarjunk eret pattintani. Ez benne a szép, ez az a mesteri megoldás ami elég ritka, az északi filmekben meg főleg... Baltasar Kormákur az a rendező, aki tudja hozni ezt az egyensúlyt filmről filmre, évről évre. Szeretjük is érte.

Hogy mi a trend? Véééér. Legalábbis így kezdődött. Temérdek vérrel, erőszakkal, nemjó filmekkel. De szerencsére nagyon javul, csak az a baj, hogy mindjárt vége. De hogy a lényeggel kezdjem: Balthasar Kormákur megérkezett Budapestre, április 2-án bemutatják az új filmjét is, a Fehér nászéjszakát, 21.15-kor a Toldiban. A rendezőt aztán faggatni is lehet, mert lesz ugye egy beszélgetés ugyanott a film után, amit még a "hivatalos Titanic-parti" követ Cadikkal. Hosszú csütörtök lesz. Jahh, újranéztem a 101 Reykjavíkot, áhhhh, nosztalgia-mámor. :) Olyan jó volt.

De most azzal kell foglalkozni ami igazán friss, és már csak néhány napig elérhető. Jobb esetben még elérhető... Az a baj a Titanickal, hogy mindjárt vége.

Észak. Rune Denstad Langlo filmje. Édes északi etűd, emberi és tüneményes. Egyszerű, mégis sokat mond, bájos, mégsem bugyuta. Az eddigi legjobb, nekem. De igazából most nem részletezem. Ahh. Most csak szólok, hogy meg kell nézni. Meg a Célegyenest is. Az egy másfajta roadmovie, és ez nem csak a havat felváltó homok teszi. Ami még számít: Che - Az argentin, Felvonó, A gyilkos, Három asszony. Ami kellően véres: Az üldöző. Ami kellően vicces: Csontdaráló (Gryllus Dorka játékával). Ami korrekt: Borzasztó boldog. Amit soha: Akárki megteszi. Amit zsidóknak: Kasztner meggyilkolása. Amit csak elvetemülteknek: Odalenn. Amit a középkor szerelmeseinek: Szauna.

Olyan x kategória a Csak a baj van vele, Hazug emlékek, A felhők között, 9 mm, Gomorra, Fejetlen ember keze, Fél(ek) a sötétben, A másik orcádat. Ezt majd elmagyarázom. Mindben van valami szerethető, de mind csonka valamilyen értelemben. 

Láttam még A behajtót, meg a Gát a Jangcén című doksit. Hát, válogassatok, még 4 napig meg lehet tenni. De április 2., Toldi mozi: Titanic parti.

 Az Északot és a Három asszonyt tessék megnézni. Meg A gyilkost is, és a Fehér nászéjszaka sem maradhat ki, plusz holnap Edison és Leó még. Menjetek moziba, mert az jó. 

Ééééééés igen. Megint megint megint. A tavaszharangozó fesztivál. Jobbnál jobb filmek a világ minden részéről, amiket sokszor alkotójuk is elkísér. így beszélgetések vannak a filmek végén, nem csak taps és meghajlás... Március 26-tól április 5-ig tizenegy napnyi filmes élvezet. Tessék válogatni, vagy válogatás nélkül fürödni az összes filmben. Hajrá!

Március 8-ig még belevetheti magát a dokutengerbe az érdeklő. Izgalmas pillantás Európa szemével a világ valóságába öt témacsokor mentén: Mi vagyunk a történelem, Receptek az életre, A helyzet, Hagyományaink és Hátrányban? Izgalmas arcok, izgalmas helyzetek, problémás kérdések - mint mindig. DocuArt, Vörösmarty, Pozsony, Kolozsvár.

Tudományos és ismeretterjesztő filmek. Erről a blokkról nem is írtam, pedig érdemes. Már csak a filmszemle-zsűri döntésének fényében is... 

A Nexusért: Kollányi Ágoston rendezői díj Szekeres Csabának. Aktuális téma, fontos kérdés, hasznos irányok. Nézhetetlen képi minőség. Jó, persze, nyilván nézhető. De probléma ez manapság igencsak: nem tudja kiszűrni a készítő a zajt. Zaj, képben vagy hangban - úgylátszik ez nem annyira nagy hiba a bírák oldaláról. Először a képről, a Nexus kapcsán. Két alkotóelemre bontható a film: az okos emberek okos mondatai, és az illusztrációk. No az utóbbiak képminősége eleve szörnyű, tudom, kicsit webcam-re hajaz a nem webcames felvételeknél is, de ez nem jópofa, hanem technikailag rossz megoldás. Mellesleg tartalmukban is zajosak néha ezek a bevágások - nem mind illeszkedik tökéletesen, nem mind egyértelmű. De a lényegi rész: számtalan szakember beszél, és mind mögött ez az idegesítő, hullámzó háttér, ami miatt kifolyik az ember szeme.Zaj. Dögivel. Egyébként jópofa filmnémi dramaturgiai fonalvesztéssel, vagy inkább kihasználatlan ötletekkel, és kidolgozatlan utómunkával.

Nem tudom, mennyire elterjedt Magyarországon a próbavetítés - már azon kívül, hogy az ember megmutatja az elkészült dolgot a haverjainak, akik többnyire el vannak ájulva az önmagában vett ténytől, hogy a cimbora ilyesmit le tud rakni az asztalra, és nem mondanak semmi rosszat a produkcióra -, mert szerintem igazán szükség lenne rá, hogy legyen egy tesztelő utómunkafázis, ahol filmhez szokott szem tanácsot ad. Függetlenül és korrekten. Vagy lehet az az alkotói felfogás, hogy elküldjük szemlékre és majd a zsűri elmondja... 

Zaj még: hangban. Természetfilm, gyönyörű képek, kritikus téma. Mosonyi Szabolcs: Pannon sivatag. Zord, kemény diktátorférfihang narrátorként, tisztára mint annó a hangalámondásos videókon... Ordító aláfestő zene a békés erdei képek alatt... Zaj. Hol van az a tesztvetítés... A zsűrinek viszont bejött, osztott kategória fődíjat kapott a film Kollányi Ágoston filmjével: Korhadó múlt, porladó jövő? Ott nem volt zaj. Jól összerakott, több oldalról körbejárt, érdekes téma. Aktuális problémát ragadott meg a film, még a megfelelő pillanatban, a pusztulás előtt. Szép munka.

A szívem csücske mégis Dékány István filmje: A zsögödi gazda - Nagy Imre. Szép film, szép képek, jó alany. Meg ott volt még Izland, a hasadó sziget - Török Zoltán keze munkája az élővilág oldaláról közelíti meg ezt a csodás helyet, s az ott élők harmóniáját a természettel. És a poénfilm: frappáns, vicces, érdekes: Zöld múzsák csókja - Porrá tört bogár. Kormos Ildikó filmje kiváló példája annak, hogy lehetne szórakoztatóan tanítani. Használjuk a filmet, ne csak szórakozásra. Túlságosan hatékony eszköz hogy ne használjuk ki jobban. És íme a kérdés: vajon hol láthatjuk ezeket a filmeket még egyszer...

Marian Cozma. Isten nyugosztaljon. Ember emlékezzen. Ne a halálodra, hanem az életedre: a sikereidre, az emberségedre.

Aztán a halálodra is. Hogy miért kellett, hogy hogy történhetett, hogy milyen világban élünk. Ivan Pesics, Zsarko Sesum. Meg egy megkéselt nő a budapesti Fő utcán. Az utóbbi csak egy táskáért volt, az előbbiek indulatból. Undorító és gusztustalan, hogy mi zajlik itt, hogy emberek hogy gondolhatják, hogy joguk van kést szúrni egy vadidegenbe, és hogy ezzel akár kiolthatják az életét az ismeretlennek. Tudom, ez nem csak itt van így, és nem csak most, és örülhetünk, hogy nem tankokkal lövik a házat. De mégis: homo sapiens. Gondolkodunk. ráadásul szociális lények vagyunk. De mégis eltűnik a morál, kiveszik az erkölcs. Nincs tisztelet már semmi és senki iránt. Nincs fair játék, nem érdemes kiállni "jó ügyért", az "igazért", vagy kiállni a jogtalanul sértett mellett. A kocsmai verekedésnek is meglehetne a rendje, a tisztessége. De már rég rózsaszín köd ez. Csak szúrni, aki csúnyán néz, csak ütni, aki nem tetszik, csak ordítani, ha valaki nemtetszőt szól. Gátlástalanság uralkodik. Valahogy megbomlott az emberek elméje. Nem is csoda, én aláírom, hogy nehéz a helyzet, de nem megoldás a vagdalkozás.

De most nézzük egy pillanatra a veszprémi fiúkat: kinek ártottak? S a gyilkosok kinek nem ártottak vajon... Na ők biztosan nem a nehéz gazdasági helyzet miatt önmagukból kifordult arcok. Lakásmaffia, védelmi pénz... Mind álltak már bíróság előtt erőszakos bűncselekményért. A probléma gyökere már az a közeg, ami engedheti a lakásmaffia tényleges működését, védelmi pénzek beszedését. Már az gond, hogy tudjuk, hogy létezik mindez, hogy tudhatjuk, hogy létezik. Hogy van egy rendőrségünk, akik foglalkoznak mindenfélével, szervezett bűnözéssel is. Miért nem hatékonyak? Hogy van az, hogy a gyilkosság másnapján tudjuk, hogy ja, ezek a védelmi pénzes komák voltak, de ha tudjuk hogy ezek azok az emberek, akkor miért nem ülnek már réges rég rács mögött?

Nem, nem akarok költői kérdések felett merengeni. Csak egy fiú értelmetlen halála felett gondolkodtam el. Meg két másik srác súlyos sérülésein, meg egy nőén, a kapualjból. Afiúk történetesen kézisek voltak, történetesen kiváló sportolók, megtiszteltetés hogy itt élnek, és egy magyar csapatban játszottak. Vajon Sesum és Pesics játszik még BL-meccset? Kívánom, hogy úgy legyen. Cozma már biztosan nem... Nyugodj békében. 

Mindennapos rablások, fosztogatások, késelések, készültség... Valósággá lett filmutópia.

Nehéz téma, megint. Mindig, mindig... Ugye, Márta is megmondta... 

Na, nem baromkodok. Szóval megint egy kicsit "tabu-szituációba" nyúl egy film. Eszter autista. Bátyjával él vidéken, valahol az ukrán határ mellett, valamikor a a '90es évek vége felé. 

Autizmus. Az a baj, hogy ez nem is az az "egyszerű" autizmus. Ismerek egy lányt. Ő pont ilyen. De tényleg pontosan így viselkedik, ugyanezekkel a gesztusokkal, ugyanilyen mozgással. Nagyobb hisztikkel. Durvábban kiabál, ha kiborul. De ez csak egy árnyalat. A lényeg: Vass Teréz alakítása zseniális. nem ismertem korábban a munkáit, nem tudtam, hogy egyáltalán színésznő-e vagy tényleg autista. Jó, legyünk reálisak - sejtettem, hogy nem autista, mert nem hiszem, hogy be lehetne szorítani egy irányított forgatás utasításai közé a szabad lelküket. Nem láttam a Majdnem szűz című munkát, nem tudom, mit hoz benne Urbankovics Júlia, de már csak azért is érdemes lenne megnézni, hogy mivel lehetett jobb Vass Teréznél. El sem tudom képzelni. Már tudom, hogy Vass Teréz kiváló színésznő, sőt, leginkább színpadon dolgozik, ezért még nagyobb szó ez a csendes alakítás. Sokszor megesik, hogy a színpadon elengedhetetlen túlgesztikuláltságtól nem tud elvonatkoztatni filmben a színész, az pedig egész fura érzetet ad, nézni nem jó. Na itt ilyen nem volt. Kádas József is színpadi színész. Nála sem, ő is szépen dolgozik. Talán kiveszik ez az erőltetettség.

De a film. A vidéki milliő, a speciális élethelyzet ésatöbbi különféle szókapcsolat a díjkiosztón a méltatásnál. Igaz, mind igaz. Többszörösen összetett szituáci, de a lényeg valahol mindig kicsit önfeláldozás ez. Ottmaradni és vigyázni a másikra, aki nélküled nem tudna létezni. így biztos nem. Lemondás. Nőről, költözésről, sikerről. Egyedúlllétről, önállóságról. Ez mind Iván tragédiája, de zokszót nem ejt. Próbálkozik, lát még reményt. És addig jó, míg hinni tud. Aztán hogy még kevésbé legyen egyszerű: erőszak. S a végére már elfogy a remény.

Szép történetvezetés, jó forgatókönyv. Szerettem ezt a filmet, de a végét talán mégsem értem. Vagy értem, de nem értem meg. Szépen, alaposan kidolgozták, mégsem érzem indokoltnak a végét, holott tudom, tudom, hogy igazán nem volt más választás. Vagy talán mégis volt, de ha az embernél elszakad a húr, ha már minden mindegy... De ez a baj, nem tudom eldönteni, hogy Iván vajon már eljutott-e idáig. Mert igen, talán a remény elfogyott, de még egy dolog maradt neki: a szeretet. És ez azt hittem, erősebb. Ugyanakkor megértem ezt a választást is. Áh... Ez csak az én szenvedésem igazából. A film szépen fel volt építve, cseppenként telt a pohár. Mindegy.

De ami  még szót érdemel: a zene és a felépített '90es-évek-vége-valóság. Egyszerűen cool. 

Na, ez elég zagyva. De azt hiszem inkább befejezem, mert érdemben nem bírok kihozni most többet magamból. Fájafejem. Csak zagyvább lenne, pedig az tisztán jó.

Zárógála. Hát, nem hittem, hogy a budapesti World Trade Centert (annyira nevetséges ez az elnevezés) meg lehet tölteni egy Filmszemle díjátadón. (Persze a szép nagy termükről van szó, plusz igaz, hogy a karzaton volt még hely.) Meg lehetett, a földön is ültek. Majd égzengés és fényorgia közepette Hajós András egy gitárral a kezében kiemelkedett a színpadból... Szerencsére azért jött D. Tóth Kriszta is, azaz a helyzet nem volt egészen veszve. OK, Hajóst egyébként nem annyira bírom, de egész jó arc volt. Nem szellemeskedte túl, mesélt négy sztorit, meg egyet gitározott.

Mészáros Márta. Adott szekció díjait az adott szekció zsűrijének elnöke adta át, azt megelőzően pedig értékelt néhány szóban, összegzésként a díjak részletezése előtt. így került színpadra Mészáros Márta (nagyjátékfilmes szekció), s így esett, hogy arról beszélt, hogy manapság ezek a filmek csak a szexől és a halálról szólnak. Hiányzik a történelem, a kor problémáinak feldolgozása, apáink és anyáink kérdőrevonása a jelenünkért. Mert Magyarországon sülyos 35+20 év után állunk, és ezzel például nem törődnek filmek. Persze mikor fiatal volt, őt is érdekelte a szex, de ezekben a filmekben az is olyan erőszakos, kényszeredett... Mészáros Márta mondanivalója sem tartalmában sem ebben a hosszúságban nem vágott ide. S talán pont nem az örökös múltbanézés és az ősök korholására van szükség manapság. A közönség sem viselte jól. 

A díjak. Az első döbbenet: a nemzetközi újságírók által odaítélt Gene Moskowitz díjat Nagy Viktor Oszkár Apaföld című munkája vitte el. Na, ezt magyarázza meg nekem valaki. Talán ez a film volt kellően lassúbeszédű ahoz, hogy tudják figyelni a hangalámondást is a kép mellett. De megköszönték szépen, hogy a gazdasági válság ellenére is kiváló ellátásban részesültek. 

Persze a díjazott nagyjátékfilmek nagy részét nem láttam, csak az Utolsó időket, kb. (írok is róla majd, miután kialudtam az éjszakát...), és igazán-igazán örültem, hogy ide került az Aranyorsó. Plusz a Zöld Holló meg az eredeti filmzene. Lukáts Andor csak megkapta a legjobb színész díjat, éljen! Nem is figyeltem, hogy a Mázliban is játszik (mármint a katalógusban - a filmet nem láttam), de a Príma Primavérában zseniális volt, mint írtam korábban. Áhh, annyira jellemző, hogy a díjazottak közül mást nem láttam. De jóhír: jópár közülük lemegy szombaton az Odeonban, a Diákzsűri díjátadóján. Illetve egész nap, a díjátadó meg fél 7kor. Tessék menni, esetleg pótolható némi lemaradás.

Jahh, majdnem elindultam már, de még egy szó. Ugye Made in Hungária díszbemutató. Egész vicces film. Megnéztem. Aztán vissza MOM, és bor, sör, bambi, meg Fenyő a színpadon... Na nem is dekkoltunk ott sokat, mert ugye a mozibüfé terét is meg lehet tölteni, de szardíniakonzerv állagúra, akár. Az meg nem annyira jó.

A hetedik kör. Ez a film olyat vállal, amire én nem is tudom, mikor láttam példát (sem elég művelt nem vagyok, sem elég sok filmet nem láttam, de ilyesmire emlékeznék, már hírből is) vagy hogy egyáltalán láttam-e. Óhatatlanul Huszárik Elégiája jut eszembe, de csak mert ma vettem meg a jegyeket a holnapi blokkra, és már előre görcsben a gyomrom a lovak miatt. Már egyszer láttam, akkor még volt is lovam. Most már nincs ló sem, és emlékszem is. mindegy, azt meg kell tudni nézni. Ez viszont más tészta. Olyasmi, ami nem hagyja, hogy ne beszéljek róla, olyasmi amit minden szülőnek meg kellene nézni - jó lenne még a kölykök kamaszodása előtt, sőt. Hogy miért? Nem, nem arról van itt szó, hogy jó szülőnek kell lenni ésatöbbi. Áhh, dehogy. ez valami olyasmi, amit a jó szülők sem kerülhetnek el, illetve ami nem azon múlik, hogy mennyire normális a család.

Halálvágy. Valami megmagyarázhatatlan, le nem írható és ki nem kerülhető. Nem kitörő akarás, inkább kíváncsisággal vegyes nemtudásérzés, ami nem is bénít meg, mégis mindig eszedbe jut. Csak mert jó kimondani. Jó játszani a gondolattal, hogy halál és élet ura lehetsz. Jó tervezgetni, különösebb végrehajtási hajlandóság nélkül. Akarod az öngyilkosságot, de igazából csak a gondolatot édesgeted a kebleden. Komoly baj eshet viszont, ha van valaki, aki ráerősít erre. Egy felbujtó, egy keserű, egy nagyhangú - vagy egy megértő barát, aki vállalja a közösséget a nagy tett véghezvitelében.

[Egy kicsit nem ide tartozik, de mégis: tisztán emlékszem, hogy kb. általános második-harmadikban kb minden nap úgy mentem haza suliból, hogy na most már öngyilkosnak kell lenni. Nincs más. (Jó tanuló voltam, rendben volt a családom is - Nem volt konkrét ok.) Egyetlenegyszer fogtam kést a kezembe - a nagy kenyérszeletelőt, hogy most akkor valami. De visszatettem a fiókba. Nem a haláltól féltem, nem gondoltam meg magam, semmi különös nem történt, pusztán elképzeltem, hogy hogy is nézne ki az alkarom, miután felvagdosnám, és rájöttem, hogy a vágás - a bőr felhasítása - az fájna. Azt meg nem akartam igazából. A gondolatkísértet maradt, de letargia nem lett belőle, csak  olyan 15 évvel később... - Azért írtam csak le ezt, mert így, visszagondolva annyira durva. Frásznak akar egy kilencéves meghalni. Nem akar meghalni. Nem meghalni akar. De jelen van ez a dolog.]

De A hetedik kör. Igen, itt jött Sebestyén. Azt mondják, gonosz. Nem, én nem hiszem. Kívülálló, és ezért különleges. A különlegesség státuszát pedig meg kell őrizni, fenn kell tartani a más-létet, mert elvesznek a tanítványok. Sebestyén okos. Tudja, hogy mi kell a lurkóknak, tudja, mert látja őket élni, látja hittanra menni, tudja, hogy nincs kalandjuk. Ad nekik, és a kalandoruk lesz, a vezetőjük, a sámánuk. Utazás ez. Sebestyén az atya ellenpontja, nem ismerik egymást, csak érzik egymás hatását a "tanítványokon" - látják a változást mindketten. Sebestyén érzi, hogy jó felé halad, de tudja, hogy csak egy hajszál, és lerombolódik a kártyavára. Mindig egy kicsit tovább feszíti a húrt, mindig egy kicsit durvább lesz, mert tudja, hogy egy pillanatra sem lehet unalmas. Nem gonosz ő, csak keményen küzd, és durva eszközöket használ. Mert muszáj neki, a létezéséért, az egzisztenciájáért, ami eddig, a "tanítványok" nélkül nem volt neki, kvázi nem is létezett. De még az árulás után sem gyilkol, nem öli meg a két fiút, pedig nem kellene sok. Tudja hogy már veszett ügy ez, és ha nem lesz kemény, akkor még csúnyább lesz a vége.

Mindenesetre ő megy el először. Máshogy, máshol, de diadalittasan:a vetélytárs, az egyetlen, aki számít, az végignézi. De az még semmi. A sámán mártírkodása normális. De Isten két tízéves báránya, na az durva. Ráadásul Sopsits feszültségépítése alaposan kidolgozott. Az akció kezdetétől szépen sorban számtalan kaput nyit a tett kikerülésére, és már várom, hogy na igen, most megint melyik klisé jön majd be, és válik elcseszetté tőle az utolsó pillanat. De a rendező csak a nézővel szórakozik, véletlenül sem "avatkozna be". Nem hittem el, hogy vállalja ezt. Az elsőt, az elsőt még igen. De aztán a széthúzott szituáció, a gyötrődés, a csörgő telefon, a futás, a vacilálás, áhh. nem hittem el, hogy engedi megtenni. De engedte, az ima meghallgattatott, lett erő használni a hurkot.

Három kissrácot kinyírni egy filmben, és a harmadikat így, na ez teljesítmény. Annyira féltem, hogy nem meri bevállalni a rendező, és megint lesz egy elcseszett vég, de ugyanakkor annyira nem akartam, hogy a fiú megtegye. Kap még ezért Sopsits fűt-fát úgyis... Tőlem csak dícséretet.

Most szólok. Ez egy kritika, nem formailag és igényességében, de elemeiben pillanatnyilag mindenképp annak számító fröcsögés. "Spoileres", minden bizonnyal.

Meg kéne néznem hány perc. De mindegy. Hosszú. Hogy a filmszalag centiméterei is azzá teszik-e, nem tudom. Önmagában is az, tökmindegy hány perc. Vontatott, kidolgozatlan.

De mielőtt nekiesnék kétkézzel, el kell mondjam, hogy a fényképezése tagadhatatlanul szép. Dobos Tamás minden elismerést megérdemel, az ő képei teszik élővé és nézhetővé a filmet. Másra nem is kell figyelni. Ez az. Ebből egy fotóalbumot kellett volna kiadni, úgyis olyan hosszúak a beállítások, bőven elég lett volna. És élveznénk is.

No. Hogy mi a bajom? Közhelyes a sztori, nincsenek eredeti gondolatok, csak már 1000x hallott agyoncsépelt kérdések, 1000x lejátszott szituációk. Apa börtönből jön haza, Fiú rühelli. de csak olyan bénácskán oda-oda mondogat. Nincs igazi feszültség kettejük közt, éldegélnek egymás mellett inkább, néha oda-oda vakkantva a másiknak valamit. Olyan semmilyen a helyzet. Nézések, mondatok, szituációk - nem elég kemény, hogy elhihessem a végét, már a majdnemvégét. Na az a másik, de arról majd még odébb... Apa szerzett egy földet, szőlőt telepítene, a Fiúval, persze. Kikarózzák rendesen, majd a kétméteres falábakat is lefúrják a földbe, kordonnak, gondolom, de hogy én még két méteres kordonra futtatott szőlőt nem láttam... Mindegy. Aztán -a semmiből egyszercsak ott terem az eltűnt anya húga, és összefekszenek az Apával. A Fiú kicsit vonzódna a nőhöz, és nyilván morcos, h az apucinak sikerült. Mondogat megint... Kitalálja hogy lelép, s ehhez mi a legjobb módszer - mert ugye pénz is kell - megkeresi Apa betörő haverját, és szól, hogy beszállna. Na, jön a nagy meló - kapucnis, elemlámpás, feszítővasas elektronikai-üzlet feltörés. Majd a cuccal beállnak a raktárba, ahol kiderül, hogy a nagyfőnök a helyi zsaru (a Fiú haverjának apja, mellesleg), s a juss átadásakor - közvetlenül a kisbicskás jelenetet követően elhangzik az ominózus mondat: "Most már nyakig benne vagy."

Juhééé. Persze zsernyák beszól apucinak, kiderül, tőle van a föld - a hallgatás ára... Jön a rendrakás, Anya húga meg oltja Apát: "Azért ne legyél vele túl kemény!" Majd szőlőföldi dráma: Apa beszól, Fiú beszól, Apa üt, Fiú földön, Apa elindul, Apa összeesik. Na itt röhögés. Fiú látja de fetreng tovább, Fiú odamegy, Fiú kiveszi apja zsebéből a cigit, Fiú rágyújt, Fiú leül. Na itt remény.

Aha, na itt. ezt nem hittem el. Elég béna így is, de ha dramaturgiailag nézzük, nem volt olyan a viszonyuk, hogy ne segítsen neki, nem volt az igazi gyűlölet, a kőkemény düh - ha lett volna, a Fiú lelép ezer évvel ezelőtt, ha meg nem volt, akkor azért elég béna dolog, h elszív egy cigit mielőtt pepakolja az öreget a kocsiba és elszállítja a kórházba. (Na itt csalódás.) Merthogy ez lett, nyilván. Majdnem tudott meglepni és kemény lenni a film, de nem. Ilyen köztes viszony meg nincs, nem ezt mutatta, nem ezt akarta elmondani a film, nem, itt ez a nagyhalálról szólt, a fellengzésről, a a nagy lelki dolgokról, az apa-fiú kapcsolat drámájáról, hogy most húdemegmondjuk. Közben meg semmilyen lett. Pontosan semmilyen.

Zárókép: szőlőhegy, naplemente, ezer apró madár. Zene. Na itt röhögés, megint. Tudni kell, h a filmben csak akkor szólt zene, ha bekapcsolták a rádiót - kb 2-3 alkalom. Egyébként a csend, a környezet zaja, a természet neszezése. Béke, mint a képi világban. Erre ide a végére ez az ömlengős szar, ez a giccstócsa, áhhhh, ez a szájbarágós bénaság.

Ráadásul még a dialógusok: hihetetlenül töredezettek, lassúak, vontatottaak. Nincs olyan ember, aki ilyen tempóban beszél, nemhogy 6 ilyen ember. Mesterkélt, nagyon. arról nem is beszélve, hogy a szereplők szakadt "vidékiek", de tökéletes irodalmi magyarral beszélnek, semmi ízes kifejezés, néha egy szintén mesterkélt "főd"...

Kiszámítható, klisés, agyonrágott, giccses, didaktikus. Vacak. De gyönyörű képekkel mesél. Pl. strand - de bármelyiket mondhatnám.

Jahh, és a 'kőkemény' szimbolikáról még szó sem esett... 

 Az eső már nem esik, a doksik elfogytak, a jegy- és pass-para tetőzik.

Ahh, miért ilyen nehéz ez. Miért nem mehet simán? Én nem akarok jópofizni senkivel, nem akarom villogtatni az arcom, csak beülnék és néznék filmet. De itt mindenki olyan "faszagyerek". Vagy ha nem, akkor meg el van anyátlanodva.

Beein' outsider... Miért utálom ezt a szemlét? Miért rühellek már a közelébe menni is? Pedig lehetne jó, és nem szoktam ezt csinálni. Vászontól vászonig minden feszt jó, csak a rések. Azok a rohadt rések. Mindenki hisztizik valamiért, mindenki problémázik. Persze nem élet-halál, csak biztos jóarcság. gusztustalan.

A bácsik viszont helyesek. Küzdenek, s látom, őszintén harcolnak: elmondják, ha kétszer kell, akkor is. Rajtuk látszik, hogy igaz az elv, ami mögé beálltak: vélemény, javaslat, gondolat - ilyenek. És osztják a másik embert, ha nincs igaza.

Ma megint volt ez a doku-szemle-leszakadás-para. Én azt mondom, menjen  a doksi a maga útján, kell a frásznak ez a játékfilmes hiszti. A magamutogatás, a fényszórók, a MOM meg a BKK. Sólyom András pl. tökjó dolgot mondott (ha Salamon András nehezen értette is meg): legyen külön doksi szemle a rendes szemle előtt - oda aztán mehetnek a filmek előzsűri nélkül is akár, majd ezen a rendezvényen kiválasztanak kb 10 filmet, amit elhoznak a szemlére - így a szemle nagydíjáért ringbe szállhatnának, ha külön szekció-zsűrit nem is kapnak. De így lenne idő például a diskurzusra, nem csak a nevetséges meghajlás és visszaülünk a helyünkre. Meg 30+10 film tényleg sok. És leszarják, nagyívben. Olyan kolonc. Hiába mondja sajnos Novák Emil is, hogy mennyire fontos a doksi, meg Salamon András is, hogy a doksinak itt a helye, a rendes nagy szemlén. Nem tudták volna a hivatalos megnyitó után vetíteni a doksikat... Áhh, etc. etc.

Salamon András. végtelenül korrektül, tisztességesen és tisztelettudóan beszélt, okos, intelligens, elismert, ismert és minden, tényleg. Szimpatikus is. És jól beszél, jó hallgatni. De a hideg futott végig a hátamon, mikor Sólyom Andrással ironizált, miután az idős mester kétszer elmondta a javaslatát, amit itt az imént részleteztem, és elsőre is érthető volt, tényleg. Na elsőre is Salamon kérte meg, hogy mondja el még egyszer, másodszorra  meg csak annyit bökött oda, h hát még mindig nem értem mit akar mondani a kolléga, amit értettem, az alapján nagy ellentmondásba keveredett... Áhh. Nem. Egyébként az ő elmélete az, hogy egyben kell tartani a szemlét, ahogy volt, ahogy van. Mert a doksi önmagában soha nem kapna ekkora nyilvánosságot. Mert ha külön szemle lenne, akkor belterjessé válna az egész - csak a szakma menne el. Stb., stb. 

Ahh, filmről megint semmi... :S Legalább sorolok párat:

Zöld múzsák csókja; A zsögödi gazda - Nagy Imre; Izland, a hasadó sziget; Gogo és George; Csempelevél... korhadó múlt, porladó jövő...? Kis halak... nagy halak...

Ja ma láttam a Prinpick-et. Jó, de a vége nagyon semmilyen. Talán látok még mást is... Most alvás.

Filmszemle, a nagy, magyar. Hát elkezdődött a negyvenedik. Fura ez, eltelt a második nap, de csak holnap lez megnyitó. Miért kell mostoha sorba lökni a dokumentumfilmeket? Mert jó, legyen külön napon, amikor nem megy játékfilm a versenyprogramban, de hát nem része a filmszemlének? Vagy hogy kell ezt érteni? Miért nem lehet egy rendezvény előtt megtartani a megnyitót... Meg lehet tenni, mert a dokusok nem harsányak és hivalkodók? Mert nem exhibicionisták? Mert ők valami mást akarnak megmutatni egy filmben, nem saját magukat? Talán. 

Mindenesetre azért megnyittatott. ha csak félhivatalosan is. DocuArt, hétfő este. Volt pezsgő, torta, szakma, sajtó, minden, ami csak kellhet, még Novák Emil is, sőt ex- és exex zsűrielnök is. Szóval megvolt ez tisztességesen. Aztán másnap délelőtt "tisztességtelenül" is. Már olyan kegyelem megnyitás volt ez, pár szó az első vetítés előtt, nehogy szó érje a ház elejét. Szomorú volt inkább, mint ünnepélyes. 

De maradjunk a tisztességesnél, s felejtsük is el hogy valaha volt más. A torta - álmaink tortája, melyen a szakma 3 része 3 egyenlő arányban osztozik - fikciós, nem-fikciós és animációs. Mellesleg eszterházy. A torta, mármint...

S volt még filmsál - Sajókaza szegényeiért. Annyira kitaláltam, hogy adakozok, mert olyan sál kell. De aztán az az infó is elhangzott, hogy csak 2000 Ft feletti összegért jár. annyit meg most mégsem. (Nem a fukarság, hanem az anyagi helyzet - 500at terveztem, 1000ig bevállalom, de ez mégis a duplája.) Kár. De az a leginkább gáz, most belegondoltam, hogy a sál nélkül meg nem adtam oda az ötszázast... Gyarlóság.

Alszom is. Legközelebb doksikról és a MOM-anomáliáról meg a szakadó esőről.

Aha. Az órákon át vadászott, új verziót telepített és felesleget uninstallált programok mindegyike ott lapult az érintetlen Dén a programok könyvtárban... Tipikus. :) Szánalmas. :D

Éjjel megnéztem a Valami amerikát. Hála, televízió. Meg a kettő werkfilmjét. Ahogy Hujber Feri összetette a két kezét, azzal a felkiáltással, hogy csak ne rontsuk el, én is. De Csuja Imre szenzációs, az már innét látszik. Csak a flegma szotyihéj-köpködés... :D

Ma visszakaptam a  gépem. Végre. Persze van itthon másik, asztali, de az mégsem az enyém. Olyan félkarúság-állapot volt az elmúlt pár hét, pedig leszedtem minden anyagot, és a PC technikailag jobb is, mint ez a kis pici, de akkoris. Ő az enyém. És megmentette a szerelő srác, pedig félholt volt szegény, sőt, a D meghajtómhoz nem is nyúlt hozzá, pedig úgy kezdte, hogy 'ugye mindent leirtottam róla?' Pesze nem, mert reménykedtem, de mondtam, hogy törölhet bármit. És nem bántotta. Jó arc. Csak hát ugye a Cé... A közös múlt alatt összegyűjtött, kézre állított szoftverek, na igen, minden repült. Most szűz, és dolgozhatok rajt. Furán idegesítő, mikor egy jól bevált cucc helyett csak a friss verziót tudom leszedni, amiben ottvan ötszáz baromság: plusz opciók, amik nélkül eddig is kösz, jól megvoltam. De nem, a régit nem tudom megkaparintani, mert már gőzöm nincs, azt a verziót kitől és honnét szereztem meg. Meg persze akkor már alapból Chrome-ot rakok fel Opera helyett, pedig ahhoz foggal-körömmel ragaszkodtam. Nem is értem. Azért még lehet, maradok az Operánál. Hhhh. Nemtom. Melós dolog ez. :-)

Egyébként meg karácsonyi mizéria, takarítás, ötletelés, ilyenek. Kérésre palacsintasütés. Kevésbé kellemes, de muszáj. Viszont ma elkaptam a tévében az egyik kedvenc nature-doksim: délben adta az RTL Klub a Vándormadarakat. Hát szépség, béke, boldogság. Köszönet. :-)

Liszka Tamásnak olyan kincs van a kezében, ami nem sok fesztiváligazgatónak ma, Magyarországon. Az animációs film úgy vonzza a nézőt a moziba, mint méhet a méz. Illetve a virágpor. Aztán kell majd a mézet összehozni. Hja. A fesztivált is...

Végigfesztiváloztam az évet, de ilyen szervezési malőröket még nem láttam, ilyen mennyiségben meg főleg nem. Főleg nem úgy, hogy csak ki kellett volna szolgálni azt a tengernyi nézőt, aki beáramlott a moziba. S ha a néző ott van, akkor általában már nem nagyon lenne aggódnivaló.

Hát most volt... Tíztől ötven perces késésig lehetett válogatni a skáláról. Ez már önmagában durva. Csak néhány ok: fotózás a Toldiban, rossz fülesek, kezelhetetlen tömeg... Aztán: nyitófilm - vendégekkel - nemzetközi fesztivál lévén külföldiekkel is. Nem feltétlenül japánokkal, inkább bárki mással, aki sem magyarul, sem japánul nem beszél. Miért is tenné. Csak áll értetlenül, mikor hallja, hogy a Ponyohoz nincs angol felirat, hangalámondás pláne. Visszaadja a jegyet és megköszöni szépen, de lelép. Nem is ez volt a legnagyobb proléma, mert ugye a sor végén álló, későn érkező magyarajkúaknak füles sem jutott. Volt cserébe szép új kópia.

Arról nem is beszélve, hogy a közönség milyen tapló módon tud viselkedni. ha akadva kezdődik egy spot, ne adj' Isten egy film, egyből hörög, röhög, hurrog és morgolódik. Pedig ha így kezdődik, maximum 3 perc szenvedés után megoldják, és előről fogják kezdeni a vetítést. Francnak kell egyből hisztizni.

Vetítési rend. Két mozi, negyed óra séta. A program pontosságában bízva lehetett úgy tervezni, hogy két egymást követő blokkot a két különböző moziban nézi meg az ember. Nyilván pl. egy 72 perces versenyfilmblokka gondolok, nem egy 100 perces filmre. De a csúszásokról már beszéltem, nem is hergelem magam. Minek. Az persze csak dobott a helyzeten, hogy sajtósként csak a két nagyterem vetítéseire lehetett bemenni. Apropó sajtó...

Ínyencségek a sajtóakkreditáció rejtelmeiből, ha már itt tartunk. Mert a két nagyterem használata volt a legkevésbé jelentős kérdés. Fesztiválnyitás: csütörtök 19:00. Szerdán jön egy mail, hogy csütörtök reggel 10ig el kéne küldeni, ki mit akar megnézni, mert majd úgy kap jegyet. Aha. Szedd össze, válogasd ki. De elküldöd. Aztán mégsem vagy a listán. Aztán a Toldiban, ahova mailen érkezik a lista az utolsó pillanatban, már rajt vagy, de valahogy a pénteki helyett a vasárnapi ment át... Szóval akkor hogyisvan? Van lista, rossz lista, jó lista, nincs lista... Nem velem szúrnak ki, én nem problémázok. Szerencsétlen pénztáros hallgathatja a baromságokat, valamiért, ami rohadtul nem az ő hibája. Valamiért, amit jóval előbb el lehetett volna intézni. Amúgyis tök felesleges volt ez az egész macera. Sajtósra karszalag kell, aztán menjen be a nagytermekbe, és találjon helyet, ahol tud. annyi mindig lesz, max ül a földön. Egyszer kibírja. Jó, Báron Györgyöt nyilván nem kell leültetni a padlóra, de ő megoldja úgyis. (De a para elkerülése végett tíz-tizenöt helyet akár fenn lehet tartani - vagy meg lehet kérni az újságírót, hogy küldje el a listát, hogy mire menne, de nem a jegy, hanem a hely miatt: hogy összeírd mennyi kell cirka, és azzal már oda lehet menni a pénztároshoz, hogy ennyit hagyjon meg.) Két önkéntessel, jópár e-maillel, rengeteg felesleges munkával, és pár köbméter bosszankodással kevesebb. Apróság. Nem éri meg? Persze, benne van, hogy akkor nem lehet elosztogatni az át nem vett jegyeket - mert ugye nincs jegy... De úgysem ezen múlik.

Hja. Anomália 2. Szavazás. Szavaznék, ha kapnék cetlit. Bedobnám, ha lenne doboz...

Aztán voltak rossz filmek. Nagyon rosszak. Egész estések. Holt tér. Hát ez mi... Nem hiszem el, hogy ezt bele kellett rakni abba a hétbe. Még csak kimondottan különleges vagy szép sem volt. Evangelion. Ááááááááááááááá. Nem. és még azt mondják a végén: folytatjuk. Hát nekem nem kell, kösz. Az biztos. De legalább igényes volt. Ja persze, bocs japán. Akkor ez már csak természetes...

Az a legrosszabb, hogy igazából voltak tökjó filmek. Sok igazán jó munka. Jó, alapjában véve kevés volt a szenvedős, bűnrossz film. Mégis puffogok, mert egyszerűen bosszantanak ezek a dolgok. Mert ez a fesztivál egy jó rendezvény, mert Liszka Tamás jó arc (és a felsorolt dolgok nem az ő hibájából következtek), mert hatalmas dolog összehozni egy ilyen fesztivált, mert nehéz munka megszerezni az igazán jó filmeket, mert az elmúlt négy napban ezeket az igazán jó filmeket néztem, és örültem mindegyiknek. Azt sajnálom, hogy baromságok miatt nem tudott igazán jó fesztivál lenni. Apró, leküzdhető, odafigyelhető momentumok, amiket meg lehetett volna oldani, amiket máshogy lehetett volna csinálni. És akkor nem morognék, hanem tépném a szám: kár hogy vége. Ja, mert Bécsbe nyilván nem ruccanok át...

Jó filmek nem jó fesztiválja volt. A vászon elé vezető út néha maga volt a Kálvária. De a vászon előtt ülve már többnyire rendben volt a lélek. Szóval a virágpor adott, a méhek is, csak valami normális kaptár kell, meg hozzáértők a pörgetéshez...

 Hja, mostamában egy hetes csúszás jellemző. Talán majd az Anilogueról frissebben...

Hogy milyen volt a Faludi szemle? Kedves, családias. Amatőr filmek, de profi fesztivál. Pupi Avati nem kedveskedett, keményen bírálta a neki nem tetsző dolgokat, de mindig jogosan. Például a filmek minőségét. Technikailag. Jellemzően a dokdiknál. Mert ugye azt gondolja az egyszerű halandó, hogy azt a legkönnyebb, csak fogok egy kamerát, megörökítek arcokat, hangokat, ha van egy jó téma, máris mehet. De miért is jó az, ha igénytelen felvételeket készítünk, mikor az csak felkészültség kérdése, tényleg. De ha fehérben úszik az értékes gondolatokat magyarázó fej, és semmit nem látunk belőle, annak lehet hogy van haszna, de hogy nem élvezzük, az fix.

Megkésve, de Verzió-záró. Záróverzió...

Közben vége lett. Durván elfogytak a napok, s azóta eltelt még megannyi. Nagyon lenyomott az az egy hét, nem is gondoltam volna. Kemény filmek, emésztenivalók. Hja, doksik, hát persze. Mégsem nehéz fáradtság volt. Jóleső. Fájó, persze. Valahogy nyilván egy emberi jogi fesztivál nem a világ kellemes arcát mutatja. Szembesülés. Csak persze az a baj, hogy sosem azok nézik ezeket a filmeket, akiknek kellene. Akiknek, akik ellen szól. Már ha ilyesmiről van szó. Vagy aki tényleg releváns lépést tehetne az ügy érdekében. Persze egy Tourette-szindróma vagy egy skizofrénia esetében nincs hibás. Hogy is lehetne...

De a politikai, gazdasági kérdések mások. Felelős van, még ha nem egykönnyen kiválasztható és nem egyedüliként megnevezhető a millióból. Csinálni egy ilyen filmet, már önmagában segítség. Azt levetíteni még nagyobb. Csak akkor változhat valami, ha beszélnek róla. Ha ismerik. Le kell forgatni, meg kell mutatni.

Leforgatták és megmutatták Anna Politovskaya történetét is. Hét év frontvonalban. Kemény mondatok, még keményebb képek. Véres valóság, nem is olyan messziről, nem is olyan régről. Közönségdíj - az Open Society Institute felajánlásában: 1500 Euro az alkotóknak. A legnépszerűbb film volt a meggyilkolt orosz újságírónő története a Verzió programjában.

A legtöbb nézőt mégis Hajdú Eszter filmje vonzotta: A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció, s tán ez volt a legprovokatívabb film is: a Verzió Film Alapítvány különdíja ide került. Igen, azt hiszem a néző ugrik a hétköznapi valóságra. Jól is teszi. Legyen nyitott az ember, mert süketen és vakon nem lehet élni. Főleg nem társadalomban.

Köszönjük hát, és jövőre ugyanitt.

Arcok egy fesztivál mögött, arcok a kirakatban. Arcok a vásznon, arcok a kamera mögött. Szervezők, vendégek, színészek és alkotók. A fesztivál néhány napjában mind egy helyen - moziban, a nézőkkel. Az adott feszt hangulatát mindig a mozi előtere jellemzi leginkább. Nem a vetítés közbeni, utáni reakciók meg a nézőszám. Ugyan... A Toldi mozi, mint helyszín, eddig sem volt a legrosszabb, de most az átalakított előtérben a babzsákok és a kanapék közt tényleg funkcionális tér adódik a beszélgetésre. Kell egy mozinak a kávézó. Kell, mert így nem csak a filmre megy be az utca embere, hanem egy kávéra is. Aztán lehet a kávé mellől megy tovább a vetítőterembe. Meg ugye így lazítható a "kiesekafilmről-beesekakocsiba" verzió.

Szóval a hangulat. Ahol az ember idegenül is fesztiváligazgatókkal és rendezőkkel borozgathat, az nem egy rideg rendezvény. Persze az embereken múlik. Kell hozzá például egy Kirill Konin. Kicsit hiperaktív, végtelenül érdeklődő, izgága és szenvedélyes figura. A Refugee Film Festival igazgatója, és megannyimás. Kell hozzá egy Boaz Rozenberg, aki olyan filmet forgatott, mint az Involuntary... Kell hozzá Oksana Sarkisova, aki az egészet lehetővé tette: ő a VERZIÓ programigazgatója. Fesztiválarcok.

Fesztiválfilm - egy most. Metamorfózis. Gwen Haworth filmje. Steven filmje Gwenné-válásáról. Egy harmincegynéhány éves 'nő'. Steven néhány év házasság után úgy döntött, nőként tudna élni igazán. Közölte a feleségével, aki hátrahőkölt egyszer. Heteroszexuális transzvesztita? Bizarr. Aztán hátrahőkölt még egyszer, mikor Steven azt mondta: nem. leszbikus transzvesztita. Mert attól még a nőket szereti, hogy nőként akar élni. Sőt, ugyanúgy szereti őt, Maglosiát. A legdurvább, Maglosia véleménye: együtt maradtak, mert nem a csomagolást szereti, hanem az embert. Aztán persze ellehetetlenült az egész, és Maglosia sosem tudta igazán megemészteni, hogy Steven nem mondta el neki ezeket a dolgokat korábban. Hogy titka volt a házasságban. Aztán Stevenből Gwen lett, papíron is "F". Female. De nem is ez a lényeg. Gwen filmes. Az animációkat és a zeneszerzést leszámítva minden filmes munkát maga végzett. Egyébként tanít is. Mármint filmet. A film nagyon rendben van. Nem könnycsorgató dráma, nem visszataszító magamutogatás. Normális film, okosan összevágott anyaggal. Jó, hogy mindent a közeli hozzátartozóktól tudunk meg: a könnyező apát látva érezzük, nem csak elhisszük. Gwen csak narrál, persze neki mesélnek. Durva. Őszinte, megrázó. Meghitt és bensőséges, mégsem egy csöpögős házivideó, hanem profi munka, 'épített' karakterekkel, szerkesztett dramaturgiával. A film nagy érdeme még, hogy nem hagy üres kérdéseket. Mindent elmond, ami releváns lehet, mindent megmutat, ami érdekelheti a nézőt. Igen, mindent. De a legkeményebb, hogy Gwenként is jó pasi. :s

Mikor kicsi voltam, nekem a dokumentumfilm állatokat, növényeket, tájakat jelentett. Embereket maximum egy-egy bennszülött törzs életének bemutatásában. Manapság egyre több doksit látok, egyre kevesebb jegesmedvével, de annál több emberi sorssal. Persze akkor még lehet tényleg több volt az engedély az erdős-mezős forgatásokra, a tiltás meg még több a „beszélő filmekre” – az aktualitások, a problémák, a múlt nem olyasmi volt, amiről szólni lehetett, pláne nem egy államilag finanszírozott iparban… De ha nem is csak a magyar dokumentumgyártásra gondolok, ugye megválogatták a királyi tévé műsorát, külföldről sem jöhetett be „beszélő film”, videón meg csak a hangalámondásos Rambo érkezett Ausztriából…

De elmúlt. Most egy ötéves dokumentumfilm fesztiválon nézem a filmeket, és szembesülök sorsokkal. Kőkeményen az arcomba dörgölnek mindenfélét. Politikáról, vallásról, életről, halálról. Komolyan nem is Hajdú Eszter filmje döbbentett meg igazán (A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció), mert erről tudom, hogy ez van.De a film nagyon jó. Objektív, mégis emberi. A legfőképp azonban igaz és szomorú. Talán túlságosan belefásultunk...

De ami tényleg földhöz vág: Allah jegyesei (Natalie Assouline). Asszonyok, anyák börtönben. Robbantottak, öngyilkos merénylőket segítettek. Az iszlám fanatizmusával való szembesülés a megrázó igazán. Hogy ez egy olyan vallás, amiért ölni kell, ha olyan a helyzet. Ezeknek a nőknek nincsbűntudata, egy fikarcnyi sem. Nekik természetes, hogy "amíg egy muszlimot is bánthatnak, nem lesz béke". Mert addig mindig lesz egy öngyilkos merénylő. De kérdem én, mit jelent, hogy bánthatnak? Amíg él nem Mohamed-hívő a Földön? ...

Láttunk még rénszarvastartó törzset Szibériából rénszarvas nélküli apátiában, és kényes kérdésre kérdező kínait a Tienanmen téren. Válaszok nélkül. Meg még számtalan más filmet is láthatnánk, ha nem egymásra lenne szervezve a két mozi négy termének programja. Kár.

De: Toldi - felújítva. Elsétáltam mellette, simán... :-) Szuper lett, de tényleg. Lehet kiesik az Uránia a pixisből... Bár igazából lehet két kedvenc mozim is.

A Prologue után.

Mint hogy filmes ember vagyok, a szavak helyett egy filmet hoztam. Arcokat. Tekinteteket, melyek az emberi méltóságról szólnak. Ezt kell hogy megmutassuk: a létezés méltóságát.

Arra kérlek titeket, hogy szeressétek azokat az embereket, akikről a filmek szólnak, ne csak szolidaritást érezzetek. Mert többet kérünk ennél, mert az emberek többet kérnek. Csak egy életünk van, nem mindegy, hogy az milyen: méltósággal kell, hogy éljük.

Tarr Béla

Az 5. VERZIÓ Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál megnyitóján.

November aktív hónap: fesztezhet, aki akar. Rögtön itt a VERZIO. Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. Nagy kérdések, nagy dilemmák. Komolyság... Azért is jó ez, mert a közönség a zsűri: a nézők söntenek, ki kapja a fődíjat. Úgyhogy menni kell, és szavazni. De november mást is hoz: Faludi akadémia, amatőrfilm szemle. Uránia mozi. Talán a kedvenc mozim, szeretem a nagytermét, a kávézót, a teraszt... kedves kis szemle ez, barátságos, pici. Mondjuk ahogy minden, évről évre ez is nől, de a hangulata akkor is közvetlen marad. Családias. Tehát november 14-15. - Uránia. Ja, el ne felejtsem: idén először fotópályázat is volt, a képek november 13-30ig szintén az Urániában láthatók. A hónap végén pedig Anilogue - az animáció szerelmeseinek. Nov 27-től december 3-ig, félidőben helyszínt váltva - bécsbe költözve. Hát nem tudom elképzelni, hogy ez hogy is lesz, de majd utánajárok... Szóval novemberre fel!