Marian Cozma. Isten nyugosztaljon. Ember emlékezzen. Ne a halálodra, hanem az életedre: a sikereidre, az emberségedre.

Aztán a halálodra is. Hogy miért kellett, hogy hogy történhetett, hogy milyen világban élünk. Ivan Pesics, Zsarko Sesum. Meg egy megkéselt nő a budapesti Fő utcán. Az utóbbi csak egy táskáért volt, az előbbiek indulatból. Undorító és gusztustalan, hogy mi zajlik itt, hogy emberek hogy gondolhatják, hogy joguk van kést szúrni egy vadidegenbe, és hogy ezzel akár kiolthatják az életét az ismeretlennek. Tudom, ez nem csak itt van így, és nem csak most, és örülhetünk, hogy nem tankokkal lövik a házat. De mégis: homo sapiens. Gondolkodunk. ráadásul szociális lények vagyunk. De mégis eltűnik a morál, kiveszik az erkölcs. Nincs tisztelet már semmi és senki iránt. Nincs fair játék, nem érdemes kiállni "jó ügyért", az "igazért", vagy kiállni a jogtalanul sértett mellett. A kocsmai verekedésnek is meglehetne a rendje, a tisztessége. De már rég rózsaszín köd ez. Csak szúrni, aki csúnyán néz, csak ütni, aki nem tetszik, csak ordítani, ha valaki nemtetszőt szól. Gátlástalanság uralkodik. Valahogy megbomlott az emberek elméje. Nem is csoda, én aláírom, hogy nehéz a helyzet, de nem megoldás a vagdalkozás.

De most nézzük egy pillanatra a veszprémi fiúkat: kinek ártottak? S a gyilkosok kinek nem ártottak vajon... Na ők biztosan nem a nehéz gazdasági helyzet miatt önmagukból kifordult arcok. Lakásmaffia, védelmi pénz... Mind álltak már bíróság előtt erőszakos bűncselekményért. A probléma gyökere már az a közeg, ami engedheti a lakásmaffia tényleges működését, védelmi pénzek beszedését. Már az gond, hogy tudjuk, hogy létezik mindez, hogy tudhatjuk, hogy létezik. Hogy van egy rendőrségünk, akik foglalkoznak mindenfélével, szervezett bűnözéssel is. Miért nem hatékonyak? Hogy van az, hogy a gyilkosság másnapján tudjuk, hogy ja, ezek a védelmi pénzes komák voltak, de ha tudjuk hogy ezek azok az emberek, akkor miért nem ülnek már réges rég rács mögött?

Nem, nem akarok költői kérdések felett merengeni. Csak egy fiú értelmetlen halála felett gondolkodtam el. Meg két másik srác súlyos sérülésein, meg egy nőén, a kapualjból. Afiúk történetesen kézisek voltak, történetesen kiváló sportolók, megtiszteltetés hogy itt élnek, és egy magyar csapatban játszottak. Vajon Sesum és Pesics játszik még BL-meccset? Kívánom, hogy úgy legyen. Cozma már biztosan nem... Nyugodj békében. 

Mindennapos rablások, fosztogatások, késelések, készültség... Valósággá lett filmutópia.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.