Liszka Tamásnak olyan kincs van a kezében, ami nem sok fesztiváligazgatónak ma, Magyarországon. Az animációs film úgy vonzza a nézőt a moziba, mint méhet a méz. Illetve a virágpor. Aztán kell majd a mézet összehozni. Hja. A fesztivált is...

Végigfesztiváloztam az évet, de ilyen szervezési malőröket még nem láttam, ilyen mennyiségben meg főleg nem. Főleg nem úgy, hogy csak ki kellett volna szolgálni azt a tengernyi nézőt, aki beáramlott a moziba. S ha a néző ott van, akkor általában már nem nagyon lenne aggódnivaló.

Hát most volt... Tíztől ötven perces késésig lehetett válogatni a skáláról. Ez már önmagában durva. Csak néhány ok: fotózás a Toldiban, rossz fülesek, kezelhetetlen tömeg... Aztán: nyitófilm - vendégekkel - nemzetközi fesztivál lévén külföldiekkel is. Nem feltétlenül japánokkal, inkább bárki mással, aki sem magyarul, sem japánul nem beszél. Miért is tenné. Csak áll értetlenül, mikor hallja, hogy a Ponyohoz nincs angol felirat, hangalámondás pláne. Visszaadja a jegyet és megköszöni szépen, de lelép. Nem is ez volt a legnagyobb proléma, mert ugye a sor végén álló, későn érkező magyarajkúaknak füles sem jutott. Volt cserébe szép új kópia.

Arról nem is beszélve, hogy a közönség milyen tapló módon tud viselkedni. ha akadva kezdődik egy spot, ne adj' Isten egy film, egyből hörög, röhög, hurrog és morgolódik. Pedig ha így kezdődik, maximum 3 perc szenvedés után megoldják, és előről fogják kezdeni a vetítést. Francnak kell egyből hisztizni.

Vetítési rend. Két mozi, negyed óra séta. A program pontosságában bízva lehetett úgy tervezni, hogy két egymást követő blokkot a két különböző moziban nézi meg az ember. Nyilván pl. egy 72 perces versenyfilmblokka gondolok, nem egy 100 perces filmre. De a csúszásokról már beszéltem, nem is hergelem magam. Minek. Az persze csak dobott a helyzeten, hogy sajtósként csak a két nagyterem vetítéseire lehetett bemenni. Apropó sajtó...

Ínyencségek a sajtóakkreditáció rejtelmeiből, ha már itt tartunk. Mert a két nagyterem használata volt a legkevésbé jelentős kérdés. Fesztiválnyitás: csütörtök 19:00. Szerdán jön egy mail, hogy csütörtök reggel 10ig el kéne küldeni, ki mit akar megnézni, mert majd úgy kap jegyet. Aha. Szedd össze, válogasd ki. De elküldöd. Aztán mégsem vagy a listán. Aztán a Toldiban, ahova mailen érkezik a lista az utolsó pillanatban, már rajt vagy, de valahogy a pénteki helyett a vasárnapi ment át... Szóval akkor hogyisvan? Van lista, rossz lista, jó lista, nincs lista... Nem velem szúrnak ki, én nem problémázok. Szerencsétlen pénztáros hallgathatja a baromságokat, valamiért, ami rohadtul nem az ő hibája. Valamiért, amit jóval előbb el lehetett volna intézni. Amúgyis tök felesleges volt ez az egész macera. Sajtósra karszalag kell, aztán menjen be a nagytermekbe, és találjon helyet, ahol tud. annyi mindig lesz, max ül a földön. Egyszer kibírja. Jó, Báron Györgyöt nyilván nem kell leültetni a padlóra, de ő megoldja úgyis. (De a para elkerülése végett tíz-tizenöt helyet akár fenn lehet tartani - vagy meg lehet kérni az újságírót, hogy küldje el a listát, hogy mire menne, de nem a jegy, hanem a hely miatt: hogy összeírd mennyi kell cirka, és azzal már oda lehet menni a pénztároshoz, hogy ennyit hagyjon meg.) Két önkéntessel, jópár e-maillel, rengeteg felesleges munkával, és pár köbméter bosszankodással kevesebb. Apróság. Nem éri meg? Persze, benne van, hogy akkor nem lehet elosztogatni az át nem vett jegyeket - mert ugye nincs jegy... De úgysem ezen múlik.

Hja. Anomália 2. Szavazás. Szavaznék, ha kapnék cetlit. Bedobnám, ha lenne doboz...

Aztán voltak rossz filmek. Nagyon rosszak. Egész estések. Holt tér. Hát ez mi... Nem hiszem el, hogy ezt bele kellett rakni abba a hétbe. Még csak kimondottan különleges vagy szép sem volt. Evangelion. Ááááááááááááááá. Nem. és még azt mondják a végén: folytatjuk. Hát nekem nem kell, kösz. Az biztos. De legalább igényes volt. Ja persze, bocs japán. Akkor ez már csak természetes...

Az a legrosszabb, hogy igazából voltak tökjó filmek. Sok igazán jó munka. Jó, alapjában véve kevés volt a szenvedős, bűnrossz film. Mégis puffogok, mert egyszerűen bosszantanak ezek a dolgok. Mert ez a fesztivál egy jó rendezvény, mert Liszka Tamás jó arc (és a felsorolt dolgok nem az ő hibájából következtek), mert hatalmas dolog összehozni egy ilyen fesztivált, mert nehéz munka megszerezni az igazán jó filmeket, mert az elmúlt négy napban ezeket az igazán jó filmeket néztem, és örültem mindegyiknek. Azt sajnálom, hogy baromságok miatt nem tudott igazán jó fesztivál lenni. Apró, leküzdhető, odafigyelhető momentumok, amiket meg lehetett volna oldani, amiket máshogy lehetett volna csinálni. És akkor nem morognék, hanem tépném a szám: kár hogy vége. Ja, mert Bécsbe nyilván nem ruccanok át...

Jó filmek nem jó fesztiválja volt. A vászon elé vezető út néha maga volt a Kálvária. De a vászon előtt ülve már többnyire rendben volt a lélek. Szóval a virágpor adott, a méhek is, csak valami normális kaptár kell, meg hozzáértők a pörgetéshez...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.