Arcok egy fesztivál mögött, arcok a kirakatban. Arcok a vásznon, arcok a kamera mögött. Szervezők, vendégek, színészek és alkotók. A fesztivál néhány napjában mind egy helyen - moziban, a nézőkkel. Az adott feszt hangulatát mindig a mozi előtere jellemzi leginkább. Nem a vetítés közbeni, utáni reakciók meg a nézőszám. Ugyan... A Toldi mozi, mint helyszín, eddig sem volt a legrosszabb, de most az átalakított előtérben a babzsákok és a kanapék közt tényleg funkcionális tér adódik a beszélgetésre. Kell egy mozinak a kávézó. Kell, mert így nem csak a filmre megy be az utca embere, hanem egy kávéra is. Aztán lehet a kávé mellől megy tovább a vetítőterembe. Meg ugye így lazítható a "kiesekafilmről-beesekakocsiba" verzió.

Szóval a hangulat. Ahol az ember idegenül is fesztiváligazgatókkal és rendezőkkel borozgathat, az nem egy rideg rendezvény. Persze az embereken múlik. Kell hozzá például egy Kirill Konin. Kicsit hiperaktív, végtelenül érdeklődő, izgága és szenvedélyes figura. A Refugee Film Festival igazgatója, és megannyimás. Kell hozzá egy Boaz Rozenberg, aki olyan filmet forgatott, mint az Involuntary... Kell hozzá Oksana Sarkisova, aki az egészet lehetővé tette: ő a VERZIÓ programigazgatója. Fesztiválarcok.

Fesztiválfilm - egy most. Metamorfózis. Gwen Haworth filmje. Steven filmje Gwenné-válásáról. Egy harmincegynéhány éves 'nő'. Steven néhány év házasság után úgy döntött, nőként tudna élni igazán. Közölte a feleségével, aki hátrahőkölt egyszer. Heteroszexuális transzvesztita? Bizarr. Aztán hátrahőkölt még egyszer, mikor Steven azt mondta: nem. leszbikus transzvesztita. Mert attól még a nőket szereti, hogy nőként akar élni. Sőt, ugyanúgy szereti őt, Maglosiát. A legdurvább, Maglosia véleménye: együtt maradtak, mert nem a csomagolást szereti, hanem az embert. Aztán persze ellehetetlenült az egész, és Maglosia sosem tudta igazán megemészteni, hogy Steven nem mondta el neki ezeket a dolgokat korábban. Hogy titka volt a házasságban. Aztán Stevenből Gwen lett, papíron is "F". Female. De nem is ez a lényeg. Gwen filmes. Az animációkat és a zeneszerzést leszámítva minden filmes munkát maga végzett. Egyébként tanít is. Mármint filmet. A film nagyon rendben van. Nem könnycsorgató dráma, nem visszataszító magamutogatás. Normális film, okosan összevágott anyaggal. Jó, hogy mindent a közeli hozzátartozóktól tudunk meg: a könnyező apát látva érezzük, nem csak elhisszük. Gwen csak narrál, persze neki mesélnek. Durva. Őszinte, megrázó. Meghitt és bensőséges, mégsem egy csöpögős házivideó, hanem profi munka, 'épített' karakterekkel, szerkesztett dramaturgiával. A film nagy érdeme még, hogy nem hagy üres kérdéseket. Mindent elmond, ami releváns lehet, mindent megmutat, ami érdekelheti a nézőt. Igen, mindent. De a legkeményebb, hogy Gwenként is jó pasi. :s

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.