Intró. Jameson & Ginger promó az előtérben, és terembe befelé áramló tömeg. Ugye Miskolc, Kossuth Art Mozi, Jameson-Kossuth terem. 90%-os teltház. Először a fesztivál folyamán (jó, a kisterem már többször tele volt, de hát ott száz szék sincs), és ez csak azért fura, mert a fesztivál ingyenes, Miskolc nagyváros és ugye van itt egy rakás egyetemista is... No mindegy, szóval a miskolci premier: A nyomozó - Gigor Attila. Kötelező, mindenkinek. Krimi. Magyar. Remek. Fura, mi? Egy remek magyar krimi, jó forgatókönyvvel, remek színészi játékkal, fordulatokkal, izgalommal, elejevégeközepével. Felboncolom, ígérem. ;-)

Aztán a biztos programszelet következett: megnéztem Gyarmathy Lívia Táncrendjét. Nem is csalódtam. Mesterien komponált alkotás: feszes, de finom és lágy; pontos, izgalmas, érzéki. Ritmusra épít, de nem 46 perc unalmas kattogást kell elképzelni. Egyszerű és bájos, de mesteri. Az este végére a harmadik kisjátékblokk Erdélyi Dani 411-Z című munkájával kezdődött - semmi különös, szép, jó, de nem több. Majd a steril Horváth Lili steril kisfilmjéről (Uszodai tolvaj) kijöttem, mert már vagy háromszor láttam, és az is bőven sok volt. Tökéletesen szerkesztett, hibátlan munka. De nem ad semmit. Szép Ottlik-adaptáció, és azon túl is minden rendben van vele, ahogy egy vizsgafilmmel kell. De ennyi és nem több. Üres. Semmi több annál: semmi apró momentum, ami többet adhatna. Steril. Igazán. Mint a gazdája, akit eddig két fesztiválon láttam díjat átvenni, és még csak egy gyenge mosoly sem villant az arcán... Remélem, most még egyszer nem kell végignéznem, ahogy fapofával kisétál és fogadja az elismerést.

Lehet ezt másképp is: Simonyi Balázs Originál Lágere legalább annyira rendben van mint Lili filmje, de ez a mozi él. Minden pillanatában, minden dialógusában érezni, hogy van mögötte más is, mint egy egyszerű mese. Mondani akar dolgokat, be akar mutatni valamit, és teszi ezt mindamellett, hogy el is tudja mondani a sztorit, a többi nem vesz vissza a meséből. Ügyhogy Lili, tanulj! Mert lehet ezt jól is csinálni. - Ugye érdekes, ezt a filmet is láttam már, mégis megnéztem megint... Jött még egy vidám éjszaka a pékségben, mely során császárzsemlék születtek (Nachtraum), szembeszólt a hasonmás a TVből (Little White Wires), és az szempillára nehezedő álom...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.