Filmszemle, a nagy, magyar. Hát elkezdődött a negyvenedik. Fura ez, eltelt a második nap, de csak holnap lez megnyitó. Miért kell mostoha sorba lökni a dokumentumfilmeket? Mert jó, legyen külön napon, amikor nem megy játékfilm a versenyprogramban, de hát nem része a filmszemlének? Vagy hogy kell ezt érteni? Miért nem lehet egy rendezvény előtt megtartani a megnyitót... Meg lehet tenni, mert a dokusok nem harsányak és hivalkodók? Mert nem exhibicionisták? Mert ők valami mást akarnak megmutatni egy filmben, nem saját magukat? Talán. 

Mindenesetre azért megnyittatott. ha csak félhivatalosan is. DocuArt, hétfő este. Volt pezsgő, torta, szakma, sajtó, minden, ami csak kellhet, még Novák Emil is, sőt ex- és exex zsűrielnök is. Szóval megvolt ez tisztességesen. Aztán másnap délelőtt "tisztességtelenül" is. Már olyan kegyelem megnyitás volt ez, pár szó az első vetítés előtt, nehogy szó érje a ház elejét. Szomorú volt inkább, mint ünnepélyes. 

De maradjunk a tisztességesnél, s felejtsük is el hogy valaha volt más. A torta - álmaink tortája, melyen a szakma 3 része 3 egyenlő arányban osztozik - fikciós, nem-fikciós és animációs. Mellesleg eszterházy. A torta, mármint...

S volt még filmsál - Sajókaza szegényeiért. Annyira kitaláltam, hogy adakozok, mert olyan sál kell. De aztán az az infó is elhangzott, hogy csak 2000 Ft feletti összegért jár. annyit meg most mégsem. (Nem a fukarság, hanem az anyagi helyzet - 500at terveztem, 1000ig bevállalom, de ez mégis a duplája.) Kár. De az a leginkább gáz, most belegondoltam, hogy a sál nélkül meg nem adtam oda az ötszázast... Gyarlóság.

Alszom is. Legközelebb doksikról és a MOM-anomáliáról meg a szakadó esőről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.