Ma visszakaptam a  gépem. Végre. Persze van itthon másik, asztali, de az mégsem az enyém. Olyan félkarúság-állapot volt az elmúlt pár hét, pedig leszedtem minden anyagot, és a PC technikailag jobb is, mint ez a kis pici, de akkoris. Ő az enyém. És megmentette a szerelő srác, pedig félholt volt szegény, sőt, a D meghajtómhoz nem is nyúlt hozzá, pedig úgy kezdte, hogy 'ugye mindent leirtottam róla?' Pesze nem, mert reménykedtem, de mondtam, hogy törölhet bármit. És nem bántotta. Jó arc. Csak hát ugye a Cé... A közös múlt alatt összegyűjtött, kézre állított szoftverek, na igen, minden repült. Most szűz, és dolgozhatok rajt. Furán idegesítő, mikor egy jól bevált cucc helyett csak a friss verziót tudom leszedni, amiben ottvan ötszáz baromság: plusz opciók, amik nélkül eddig is kösz, jól megvoltam. De nem, a régit nem tudom megkaparintani, mert már gőzöm nincs, azt a verziót kitől és honnét szereztem meg. Meg persze akkor már alapból Chrome-ot rakok fel Opera helyett, pedig ahhoz foggal-körömmel ragaszkodtam. Nem is értem. Azért még lehet, maradok az Operánál. Hhhh. Nemtom. Melós dolog ez. :-)

Egyébként meg karácsonyi mizéria, takarítás, ötletelés, ilyenek. Kérésre palacsintasütés. Kevésbé kellemes, de muszáj. Viszont ma elkaptam a tévében az egyik kedvenc nature-doksim: délben adta az RTL Klub a Vándormadarakat. Hát szépség, béke, boldogság. Köszönet. :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.