Pici, bájos falu a Kőszegi-hegység tövében. Velem. Pár éve már valahogy mindig ide keveredek... Régi ismerősök, persze. Szuper kis rendezvény volt ez, aki szereti a gesztenyét (minden formájában), no meg az ősz ízeit, annak szintén kötelező. Kis túra a hegyekben, kis kóstoló a faluban, kis beszélgetés a helyi kocsmában ("Pittyes - kocsma"), olyan jó kimozdulni ide, bármikor.

De muszáj szóvá tennem. Évről évre egyre többen jönnek ide, s ugye ez magával hozza a növekedést, mind keresletben, mind kínálatban... Egy kis helyi rendezvény előbb-utóbb kinövi magát, de ezt lehetne okosan is csinálni. Na nem mintha eddig olyan kicsi rendezvény lett volna.

Mindigis voltak falubeliek, akik kiálltak a ház elé, és árulták a portékáikat. Rendben is van ez, lényegében azért megy az ember, hogy a helyi dolgokkal ismerkedjen. De a jónak híre megy, és a borsodi tepsis gesztenyesütő észbe kap, hogy talán le kéne menni Velembe is... A bazáros is üzletet lát a dologban, és viszi a műanyagot, meg a hetvenhetedik kenyérlángosos is lecuccol, persze... De miértis? Miértis engedik be őket? Mert a helypénz az helypénz. Bevétel a falunak. Be lehet engedni minden szemetet, mert pénzt hoz. Csak nem jönnek rá, hogy mekkora butaságot csinálnak azzal, hogy válogatás nélkül mindenkit beengednek. Mert nem azért utazok órákat, hogy röhöghessek a vattacukoráruson, aki a rendezvényre átalakította gépét, és gesztenyét süt benne... Pont azért mentem, mert autentikus volt. Mert Guszti bácsi sült gesztenyéjét akarom megkóstolni, mert Ildi kürtőskalácsából akarok enni, mert a Molnárék mustja évről évre ugyanolyan jó. Ha kézműves árut akarok, akkor Ági vagy Kata pultját nézem meg először. De semmiképp nem a plüssmacikkal kezdem. De tényleg nem a kézművesekkel és a natúr árukkal van gond. Jöjjön, ami odaillő: a kis zománcos bögrék, a szalmavirágok, a textilesek, sőt az ásványárus, éljen a pálinkaház, a pincészetek, és a jó kenyérlángos. Na de mondjuk ez utóbbiból minek tíz??? De komolyan mondom, bolondok, hogy mű-cuccot beengednek. Hát az ő bajuk, majd észreveszi a vezetés. De ez a falubeliekkel a legnagyobb kiszúrás. Másrészt nagyfokú presztízsvesztés. Ja, és hogy el ne felejtsem: belépő volt. Nem csak fenn az alkotóháznál, ahogy szokott. Nem. A faluba nem lehetett bemenni fizetés nélkül. Na jó, aki ismeri a környéket, az egy perc gondolkodással bejutott, de akkoris. Nem is volt megfelelően lekommunikálva, a falusiak két héttel a rendezvény előtt tudták meg, hogy ez lesz. És az emberek nem "Szőkét" mentek megnézni... Pláne nem 800 Ft-ért fejenként.

Csak hogy feltegyem a pontot az i-re: nézzük meg a falu honlapját. Pár feltöltött doksi, rendeletek, meghívók, "jegyzői hitvallás", "polgármesteri köszöntő"... Na, ez utóbbit nem kell letölteni sem, végre - az egyetlen tartalom kb. És ezért fizettek... No comment.

Itt van ez a gyönyörű falu, tele kihasználatlan lehetőséggel, és pang. Nem tud fejlődni, nem tud előre lépni. Egyszerűen bután csinálják. Hiába Törőcsik Mari. Az egyetlen, ami él: a helyi önkéntes tűzoltócsapat. Ők tényleg tettek valamit az elmúlt években. Hajrá srácok! Velem, viszlát jövőre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.