Elhunyt Kovács Ágnes Anna színművésznő. Hajdu Szabi Tamarájának Borija. Nyugodj békében.

Te meg, kedves olvasó, nézd meg még egyszer a Tamara című filmet, és emlékezz egy szelíd mosollyal.

[sajtóközlemény]

A fanatizmustól a kulturális túlélésig egy tucat témával foglalkozik az emberi jogokat előtérbe helyező Verzio Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. November 4 és 9 között idén ötödik alkalommal kerül megrendezésre a hatnapos esemény. A Főprogram filmjei idén is a benevezett illetve hazai és nemzetközi filmfesztiválok kiemelkedő alkotásai közül kerültek ki. A fesztiválra 300 nevezés érkezett, ötvenhét film kerül a közönség elé, 36 premier. A helyszínek idén a Toldi, a Cirko-Gejzír és az Örökmozgó mozik. A Főprogram idén is kortárs, kreatív dokumentumfilmeket mutat be a világ minden tájáról. A filmek témái többek között: vallási és politikai fanatizmus, terrorizmus, nacionalizmus, szegénység, migráció, nemi identitás, politikai elnyomás, rasszizmus és kulturális túlélés.

A Verzió Filmfesztivál fő programját 2005-től egészíti ki tematikus-filmtörténeti visszatekintő program, azaz retrospektív. Idén a Tükörcserepek Kína történelméből filmblokk a kínai történelem ellentmondásos pillanatait mutatja be különböző perspektívákból 5 film tolmácsolásában. Mivel idén 5 éves a Verzio, 5 olyan dokumentumfilm klasszikus is műsorra kerül, melyek új perspektívába helyezték a dokumentumfilm műfaját. Köztük olyan alkotások, mint Jean Rouch Egy nyár krónikái vagy Gazdag Gyula és Ember Judit A határozat című filmje.

A vetítések mellett szokás szerint idén is lesznek beszélgetések az alkotókkal, szociológusokkal, amelyek egy-egy film kapcsán tabudöngető és kényes témákat feszegetnek. Idén is lesz diákverzió, mely mozizni, beszélgetni és kritikusan gondolkodni várja a középiskolásokat. A fesztivál keresztutak blokk idén a Lipcsei Dokumentumfilm Fesztivál (DOK Leipzig) 5 kiemelkedő alkotásáit hozza el Budapestre. A versenyfilmeket a közönség zsűrizi. Az 1500 eurós Open Society Institute Közönségdíjat a legmagasabb és legtöbb szavazatokat kapó film viheti haza.

A fesztiválra 650 és 800 forint között lehet jegyet váltani. Bérlet, amely minden moziban minden előadásra érvényes elővételben 4000, a fesztivál ideje alatt 4500 forintos áron kapható. A fesztivál fővédnökei Jancsó Miklós és a Magyar Helsinki Bizottság.

www.verzio.ceu.hu

Ígértem, hát itt és most.

Ergo. M. Tóth Géza - a zsűri különdíja. Igen. Kicsit kilógott a sorból. Kilógott, mert profi. (Független, de nem amatőr, ugye...) Animáció a játékról - bájjal, törékenységgel, pillanatnyisággal. Végtelenül egysszerű történet, ami egysszerűségében mutatja a meg a felnőtt ember gondolatait a játék komoly és gyermeki oldaláról, öröméről és súlyáról. Hangok és formák lehelletfinom csodája egy értő kéz munkájából. Helyénvaló elismerés a különdíj: nem lehet ezt a filmet elismerés nélkül hagyni, de valahol M. Tóth Géza mégis más kategória mint a többi versenyző. (És most a BUSHO-val ellentétben nem akadt a felvétel vetítés közben.)

Legjobb portréfilm: „Még oda nem ér az idő…” - Csubrilo Zoltán filmje "Szúnyogfalváról". Még egy "öreg-film", tényleg talán a legjobb portré a három hasonlóból. Ugató kutyák és fel-feltűnő tündérlány nélkül... Tiszta, csupasz és igaz. Kukoricaillatú huszonötperc.

Alkotói díj 1.: Papp Barnabás - A kis pesti zsoké és a fáraó leánya; III. emelet 14. Két poénfilm. A kifordított tündérmese-animáció, és a csótánykirály legendája. Poén, meg kell nézni!

Alkotói díj 2.: Falvay Miklós - Resolution. A ganajtúróbogár pixelekre bomlása. Direkt-szimbolika. Azért ebben a filmben az utómunka tette ki a meló nagyrészét, de hát ez ilyen móka.

3. díj: Roadmovie - Hajósi Szabó Csilla. Kellemes kis baráti-szerelmi cívódás. A csonttá rágott mi is történik, és jó-e ez így vajon... De csak a téma ez. A hogyan az sziporkázó és kedves. Egyáltalán nem nyálcsöpögtetős és majdénmegmondom. Könnyed utazás palacsintával, hogy majdnem oda lyukadjunk ki, ahonnan indultunk. De úgyis a közben a lényeges. :-)

1. díj: Aranypart - Csóka Miklós, Balogh János. Tóparti idill, majd másképp. Szép és kegyetlen pillanatok. Szerettem.

Fődíj: Patyika spulni - Bernáth Milán, Khurelbaatar Uchral Ocsi. Hát, zseniális. Kicsit ugyan Snatch-esre gyűrve, de hát azért vannak a mesterek, hogy kövessük őket... :-) Teljesen egyben van [téma, zene, kép, szereplők, vágás; minden], tökéletesen találó. Mellesleg ez egy doksi. Csakhogy még tovább fokozzuk a helyzetet.

Így nem fikázok. A zsűri korrekt volt, jó döntéseket hoztak. Mármint az én szemszögemből, az én véleményemmel egybeeső döntéseket.

A vetítések utáni ovációból ítélve a közönségsiker Géczy Dávid filmje, a Hangár lett, második pedig az Originál láger Simonyi Balázstól.

Ami kimaradt, komment nélkül. 2. díj: A süllyedő falu - Szirmai Márton; Legjobb alkalmazott zene: Orommadarak - Kotnyek István, Gerócs László, Kalász József; Legjobb színész: Fodor Judit (Szakadás), Szabó Simon (Hangár); „Kikötő” díj: Remeteidő - Boros Ferenc, Horváth Zoltán, Kozma Gábor.

Szombathely, vége.

Függetlenfilm. Miért is keverik ide állandóan a fogalmat, hogy amatőr. Nek kell, hogy amatőr legyen a függetlenfilmes. Nem értem, miért keveredik elő ez a kérdés állandóan. Meg a másik, ez a mondat: "függetlenfilm az, ami a gondolat szabadságát hordozza". Hát ez egy baromság. Attól független, hogy nem áll mögötte stúdió, hogy nincs egy kezelőszerv, aki támogat, aki megmond, akármi. Független. Azt csinál, amit akar, úgy, ahogy akar, és olyan pénzből, amilyet szerezni tud. Olyan felszereléssel, amihez hozzáfér. Hagyjukmár. Ha meg idejétmúlt az elnevezés, hát változtasson rajt a MAFSZ...

Másrészt Szombathely... Siralmasan kevesen voltak. Botrányos volt a PR. Plakát néhány falon, a mozi előtt egy darab plakát, semmi molinó... Mégis hogy tudjon róla az ember, ha nem keresi direkt. Nem jön csak úgy szembe vele a reklám. Kíváncsi lennék, az egyetemen mennyire hirdették. Meg a középiskolákban. Gáz...

folyt. köv...

Megkésve, komment nélkül. Majd...

Fődíj: Patyika spulni - Bernáth Milán, Khurelbaatar Uchral Ocsi

1. díj: Aranypart - Csóka Miklós, Balogh János

2. díj: A süllyedő falu - Szirmai Márton

3. díj: Roadmovie - Hajósi Szabó Csilla

Alkotói díj: Falvay Miklós - Resolution

Alkotói díj: Papp Barnabás - A kis pesti zsoké és a fáraó leánya; III. emelet 14.

Legjobb alkalmazott zene: Orommadarak - Kotnyek István, Gerócs László, Kalász József

Legjobb színész: Fodor Judit (Szakadás), Szabó Simon (Hangár)

Legjobb portréfilm: „Még oda nem ér az idő…” - Csubrilo Zoltán

„Kikötő” díj: Remeteidő - Boros Ferenc, Horváth Zoltán, Kozma Gábor

Zsűri különdíj: Ergo - M. Tóth Géza

Sokkolva.

Emberek, ügyek, adatok. Többek közt a MAFSZ területi szemlék eredményei... A dunántúli. Orommadarak (Kotnyek István, Gerócs László, Kalász József)? Emberek, galambok, művészet - Monológ a boldogságkeresésről (Tóth Tamás)?

Lehet, rossz az értékrendem. De majd a díjátadó után fikázok. Már ha kell...

Papíron a második, lényegében az első igazi nap. Versenyfilmek - fél tíztől este nyolcig. közben két tízperces és egy kb félórás szünet. Durva. :-) A zsűri is nehezen bírta. Mindenki. Erőltetett menet, vagymi.

Sok a doksi. Gyakori téma az öregség, a magány. Emberek, történettel. De erről már fröcsögtem régebben. Szeretem, mindegy. De érdekes, mikor az egyik öreget egy másik örökíti meg (Dr. Oláh Imre: Küszködés). Az valahogy más. Talán a még nagyobb alázat. Mert ők már átérzik az évek súlyát. Nem tudom, ki mondta, hogy az öregek a legjobban talán korukbeki rokonaik, barátaik halálától tartanak. Az a pillanatnyi a szembesülés oly mértékben meg tudja rettenteni őket, annyira feltárja az esetlenséget, azt, hogy itt az idő. Nagyapám mindig a gyászjelentéseknél kezte olvasni az újságot...

S még ez az oldal: Anakronizmus - Keleti Miklós Piroska és a farkas sztorija, Remeteidő a szombathelyi triótól (Boros Ferenc, Horváth Zoltán, Kozma Gábor), Majd amikor már nem leszek, megnézik (Káldy László) hat percben egy kántorral - amatőr hangminőséggel, de az In Memoriam Borharapó (Merza Gábor, Perczel Kristóf)  és a Matuska (Szász Csongor, Hillebrand Péter, Baróti Gábor) is. Szép filmek, szép emberek. De végtelen szomorú történetek.

Pedig lehet vidáman is: a Tandem (Balogh Ferenc, Péter M. László) tettvágya az élet, az erő könnyedsége. Mikor az ősz haj nevetve csillan a fényben. A Színek álmodója (Matyasovszki József, Koncz András) az emberről, aki a szenvedélyének él, s még egy: A képíró (Fazekas Pamach Sándor) a szenvedélyről, amit tökéletességig fejlesztett Zórád Ernő, a képregényrajzoló művész. Szép filmek, szép emberek. Boldog pillanatok.

Érdekes színfolt volt a konzultáció, mikor harmincas arcok osztanak hatvan éves embereket, mit csináltak rosszul, mit kellenne másképp. Az kicsit paradox helyzet. De minden tiszteletem a zsűrié - korrektül, tisztelettudóan hozzák ezt a dolgot, még a durvább javaslatok sem feltétlenül hatottak oltásnak. Anger Zsolt is visszavett. :-)

Az öregek - megbecsülve.

Puffogásnak volt még Tévedés, Öntudatra ébredés, Regressus, PERSEPHONE; alvásra Szulamit (pedig akartam, tényleg...); megnyugtatásképp Roadmovie Hajósi Szabó Csillától, és Csuja Laci A tékozló gyümölcsárusa sem fájt. De itt van a Finissage. Azt tudom, hogy egy vacak, mert annyit írtam csak fel, hogy filmpazarlás, de egy kocka nem ugrik be abból a filmből, pedig végignéztem...

Azért hogy teljes legyen a kép: a nap közönségsikere Simonyi Balázs Originál lágere volt. Meg az ingyenkávé-cetli... Csóró fiatalság. ;-)

Elkezdődött, ha döcögve is...

A nyomozó. Gigor Attila filmjére körülbelül húsz-harminc kíváncsiskodó ült be a Agora-Savaria mözi nagytermébe. Annál több biztos nem. A szombathelyieket nem érdekli a mozizás? Pedig ingyen volt... Pedig az egyetemen filmes képzés is működik. Fura. Nem, talán csak rossz a Pr, de nagyon. Se egy molinó se egy óriásplakát a mozin. A műsorfüzet-passport késve érkezik, szállásgondok vannak... A szervezés sincs a csúcson. A nyomozó vetítése utánra tervezett közönségtalálkozó elmaradt. NA nem feltétlenül az érdeklődés hiányában - az a húsz fő derekasan kivárta a stáblista végét, és a villanykapcsolás után kérdőn nézett. Gigor Attila nem ért le. Anger Zsolt sem volt sehol, csak a megnyitóra került elő. Aztán tartott egy kis magánszámot a kamarateremben, pótolandó a rendezőt is... Arrogáns ember, aki az exhibicionizmusát néhol béna poénkodásba fullasztja. Akkor már sokkal inkább a bociszemű Malkáv Tibor. Őt hallgattam volna, az ő verziójára lettem volna kíváncsi. Kiábrándító, hogy kvázi nem hiszem el, hogy ez a két lény azonos, és sajnos az utóbbi a szerep. Nem akarok fikázni itt, de egy kérdés még foglalkoztat: mit csinál Anger Zsolt a zsűriben? Bár tudom a választ. Epedve várja a filmek által feltett kérdéseket. Mert ha el lehet gondolkodni egy filmen, már rendben vagyunk. Ő mondta. Azt is, hogy Gigor Attila azért csinálta meg ezt a filmet, hogy gondolkodjunk. Mármint a nézők, hogy elgondolkodjanak. Anger 3,3 millió forintért - ez 33 nap forgatást takar. (Persze ez utóbbi adatokat nem ebben a relációban említette.)

Szóval megnyitották - moziigazgató, polgármester, MAFSZ, zsűri... S a nép, azt hitték, már Antonioni nevétől hanyatt dobja magát... De nem, a népnek a cirkusz kell, mint tudjuk, s lett is cirkusz. A nem létező tárgyak tárlata, s a kis rögtönzött játék a megnyitón - mert ugye ezt is megnyitották - felpörgette a szunnyadó bámészokat. Mert ugye, nyalókáért mindent. Na de a gyűjtemény tényleg cool: Buzásék tudják, mi a jó.

Hát, megnyitva.

Pici, bájos falu a Kőszegi-hegység tövében. Velem. Pár éve már valahogy mindig ide keveredek... Régi ismerősök, persze. Szuper kis rendezvény volt ez, aki szereti a gesztenyét (minden formájában), no meg az ősz ízeit, annak szintén kötelező. Kis túra a hegyekben, kis kóstoló a faluban, kis beszélgetés a helyi kocsmában ("Pittyes - kocsma"), olyan jó kimozdulni ide, bármikor.

De muszáj szóvá tennem. Évről évre egyre többen jönnek ide, s ugye ez magával hozza a növekedést, mind keresletben, mind kínálatban... Egy kis helyi rendezvény előbb-utóbb kinövi magát, de ezt lehetne okosan is csinálni. Na nem mintha eddig olyan kicsi rendezvény lett volna.

Mindigis voltak falubeliek, akik kiálltak a ház elé, és árulták a portékáikat. Rendben is van ez, lényegében azért megy az ember, hogy a helyi dolgokkal ismerkedjen. De a jónak híre megy, és a borsodi tepsis gesztenyesütő észbe kap, hogy talán le kéne menni Velembe is... A bazáros is üzletet lát a dologban, és viszi a műanyagot, meg a hetvenhetedik kenyérlángosos is lecuccol, persze... De miértis? Miértis engedik be őket? Mert a helypénz az helypénz. Bevétel a falunak. Be lehet engedni minden szemetet, mert pénzt hoz. Csak nem jönnek rá, hogy mekkora butaságot csinálnak azzal, hogy válogatás nélkül mindenkit beengednek. Mert nem azért utazok órákat, hogy röhöghessek a vattacukoráruson, aki a rendezvényre átalakította gépét, és gesztenyét süt benne... Pont azért mentem, mert autentikus volt. Mert Guszti bácsi sült gesztenyéjét akarom megkóstolni, mert Ildi kürtőskalácsából akarok enni, mert a Molnárék mustja évről évre ugyanolyan jó. Ha kézműves árut akarok, akkor Ági vagy Kata pultját nézem meg először. De semmiképp nem a plüssmacikkal kezdem. De tényleg nem a kézművesekkel és a natúr árukkal van gond. Jöjjön, ami odaillő: a kis zománcos bögrék, a szalmavirágok, a textilesek, sőt az ásványárus, éljen a pálinkaház, a pincészetek, és a jó kenyérlángos. Na de mondjuk ez utóbbiból minek tíz??? De komolyan mondom, bolondok, hogy mű-cuccot beengednek. Hát az ő bajuk, majd észreveszi a vezetés. De ez a falubeliekkel a legnagyobb kiszúrás. Másrészt nagyfokú presztízsvesztés. Ja, és hogy el ne felejtsem: belépő volt. Nem csak fenn az alkotóháznál, ahogy szokott. Nem. A faluba nem lehetett bemenni fizetés nélkül. Na jó, aki ismeri a környéket, az egy perc gondolkodással bejutott, de akkoris. Nem is volt megfelelően lekommunikálva, a falusiak két héttel a rendezvény előtt tudták meg, hogy ez lesz. És az emberek nem "Szőkét" mentek megnézni... Pláne nem 800 Ft-ért fejenként.

Csak hogy feltegyem a pontot az i-re: nézzük meg a falu honlapját. Pár feltöltött doksi, rendeletek, meghívók, "jegyzői hitvallás", "polgármesteri köszöntő"... Na, ez utóbbit nem kell letölteni sem, végre - az egyetlen tartalom kb. És ezért fizettek... No comment.

Itt van ez a gyönyörű falu, tele kihasználatlan lehetőséggel, és pang. Nem tud fejlődni, nem tud előre lépni. Egyszerűen bután csinálják. Hiába Törőcsik Mari. Az egyetlen, ami él: a helyi önkéntes tűzoltócsapat. Ők tényleg tettek valamit az elmúlt években. Hajrá srácok! Velem, viszlát jövőre.

Pécsett ugyan nem voltam - kiesett a kelet-nyugat tengelyből most sajnos -, de lássuk az eredményeket.

Moveast Főzsűri

Arany Benjámin Díj – Eva Neymann (Ukrajna): A folyónál/At the River/U Reki

Külön említés – Igor Ivanovnak (Macedónia): Felfordulva/Upside Down/Prevrteno

FIPRESCI-díj:

Eva Neymann (Ukrajna): A folyónál/At the River/U Reki

Don Quijote Díj:

Eva Neymann (Ukrajna): A folyónál/At the River/U Reki

Külön említés:

Gigor Attila (Magyarország): A nyomozó/The Investigator

A diákzsűri díja:

Lukasz Palkowski (Lengyelország): Rezervátum/ Reserve/Rezerwat

Na megvan, lehet böngészni:

http://www.mafsz.hu/55off_vetites.pdf

 

Éljen. Az ország másik fele most kicsit.

"A Magyar Független Film és Video Szövetség - a MozgóKépMás Csoporttal közösen - 2008. október 16. és 19. között Szombathelyen, az Agora-Savaria Filmszínházban rendezi meg soron következő, 55. Országos Függetlenfilm Fesztiválját." Hát hajrá. Lesz A nyomozó - megint, Originál láger, A süllyedő falu, de szerencsére olyasmi is, amit még nem láttam... III. emelet 14., Rövid, de kemény... életem, Szakadás, Matuska, és A tékozló gyümölcsárus is Csuja Lacitól. Meg még sok más, amire a "részletes" program nem tér ki.

Lesznek izgalmas kísérőprogramok - Nem létező tárgyak tárlata, III. Országos Pálinkaverseny - amiből sajnos csak az élő közvetítés látható Szombathelyen... De hogy a vizespóló-verseny hogy is jön ide, azt nem igazán értem.

Izgalmas hosszúhétvégét, Szombathely!

 

De ha már Miskolc, akkor nézzünk szét kicsit. Minimáltúra, de információ. Sajnos többet láttam a környékből a múlt héten, mint a városból. Persze nem sajnos, mert igazán izgalmas ez a vidék, csak azt sajnálom, hogy Miskolcra nem volt több időm. Azért tudom, hogy kilátó az Avason, Ortodox-templom, zenélő szökőkút, harangtorony, sétálóutca és acélharangok...

Miskolctapolca, barlangfürdő. Miért nem voltam én azzal tisztában, hogy kinn van hidegvizes úszómedence... Persze egy óra melegvízben ázás után vacogva mentem ki a tíz fokos hidegbe és a szemerkélő esőbe. Aha. Mindegy, a vízben pár perc után már nem fáztam. De a barlangról. Nagyon szép. Türkizkék víz, természet alkotta termek: hihetetlen élmény. De azt hittem valahogy nagyobb. Hogy mondjuk el lehet benne tévedni, sok ideig tart bebarangolni. Nem. De nehogy már ne legyen elég...

 

Lillafüred. Mesebeli táj: sziklák, hegyek, lombok, patak, tó, friss levegő. Felesleges lenne ezerszer elmondott szavakat újrahalmozni, Lillafüred érdemei kétségbevonhatatlanok. De nem egy napra kell idelátogatni, ez itt a túrázás helye, ha már itt van az ember, ellenállhatatlan a kísértés, az erdő csalogatása. Menni kell. De van itt egy cseppkőbarlang is - Szent István névre hallgat. Túra óránként indul, de ne számítsunk nagy dobásra: a bejárható út hossza 150 méter, ez alatt három (kettő? négy?) termen halad át a kíváncsi ember. Mindössze 15 perc, de tény, hogy lenyűgöző felületeket is láthatunk. Az aggteleken-edzett-szem inkább ne pazarolja idejét itt, mert csak csalódni fog. A legkellemetlenebb az volt, hogy a pénztároslány azt mondta, a túra 35-40 perc...

Utolsó állomás: Diósgyőr, vár. Nagy Lajos király vára. Olyan szikára áll ott, csak magadosik a házsorok mögött. Fura, kvázi a településrész közepén van. Csak egy dologra kell vigyázni, nem nehéz a nem megfelelő irányból megközelíteni. De persze ha öt méterrel odébb kanyarodok le, valószínűleg nem sétálok végig a várárkon. Ami azért poén. És a kiabálós kutyákkal sem találkozom... Pedig megéri, na nem a kutyák miatt. De valahogy jó érzés ott lenn állni, hagyni hogy fölénk magasodjon ez a hatalmas építmény. Valahogy nevetségesen hangzik, debiztonságérzetet ad. Nem ott állni, hanem felfogni, hogy van. Pedig olyan romos szegény, az idő szétmarta. De valahogy mégis olyan természetes ahogy ott magasodik szikáran...

Szóval MIskolc. Ne hanyagoljuk el a kétes sztereotípiák miatt. Van itt kincs, amit igenis látni kell, és van lehetőség, amivel az idő eltölthető. Látni kell, mint annyi mást is, itthon, Magyarországon.

Itthon. Egy hét Miskolc után. Hogy milyen volt összességében? Szuper. De aki nem volt, nem tudhatja. CineFest. Jövőre remélem megint. Hogy mi lesz más? A filmek, a zsűri, a vendégek, a helyszín... Csak remélni merem, hogy a rendezők kitartanak. A Kossuth Art Moziból hotel lesz. Már most zúzzák szét, már most fel volt állványozva a homlokzat. Kár. Ritkaszép nagyterem, hangulatos előtér, kiváló fesztiválhelyszín volt. Aki teheti, még menjen el, amíg lehet. Jó, azt hallottam, hogy a hotel a nagytermet használatba adja majd városi rendezvényekre, de hogy filmet nem nagyon lehet majd ott nézni, az szinte biztos... Kár. A filmek. Az idei mezőny igazán igényes válogatás eredménye, nem nagyon volt ok panaszra, illetve a nagyjátékfilm kategória hagyott maga után kívánnivalót, de a rövidek kárpótoltak. A győztesek. Talán egyszer sem szisszentem fel a díjátadón, hogy neee, ezt neeem... De megbízható zsűri volt, igazán hozzáértő filmesek, és jó emberek. Emma Davie, a kedves skót dokufilmes, Lukasz Maciejewski, a lengyel filmtörténész, Eldad Beck, izraeli újságíró, M. Tóth Géza, animációs filmes és Gelencsér Gábor filmesztéta.

A filmek. Nagydíj: In Transit. A mexikói Isabel Muňoz filmje. Vicces volt, a gálán lement az a telefonbeszélgetés, melyben közölték a lánnyal, hogy ő nyert. Kiabált rendesen. :-) Hja. Egyébként szenvtelenül jó kis film. Egyszerű, de az egyszerűsége a néha a kevesebb több kifejezést fedi. Egy találkozás, egy hétköznapi történet, ami nem akarja feszegetni a határait, nincs benne túlmagyarázás, csak felvillantja a mindennapok szépségét. Ügyes. Morten B H nyerte a kisjátékfilm kategóriát a Che & I című munkával. A dán srác egész héten ott volt Miskolcon. Tetszett is neki. De azért hihetetlen érzés lehet az is, amit a Refreny rendezője, Wiola Sowa élhetett át. Egy csendes hétköznap Krakkóban, majd egy telefonhívás, hogy megnyerted az animációs kategória fődíját, itt a repülőjegyed, holnap utazz már Magyarországra, várunk. És a lány jött. Mellesleg átvett még pár díjat azok nevében, akik nem tudtak eljönni Krakkóból, de nyertek. Sikeres estéje volt. :-) Mókás volt még a Kodak-különdíj átadása Nemes Gyulának a Letűnt világért. Tíz évig forgatták ezt a filmet, sokszor pénzszűkében, s ahogy a rendező elmondta, volt, hogy elmentek a Kodakhoz nyersanyagot kunyerálni. Kaptak. Aztán ironikusan hozzátette, hogy most a Kodak megelőzte következő kuncsorgást, adtak előre... Igen, megértem a fiút, de azt nem tudta, hogy ez nem a Kodak, hanem a zsűri döntése volt, így igazából hiteltelen a poén. Mindegy, nagy arc a fiú, volt egy élcesebb beszólása is, s az teljesen korrekt volt, az az ironizálás célba is talált. Szóval izgalmas volt.

A zárófogadásra még maradt egy kicsi a promós Jamesonból, meg volt egy mogorva Stella Artoist csapoló bácsi is (a bácsi tényleg úgy csinálta, ahogy a "nagykönyvben" meg van írva), úgyhogy még Báron György sem panaszkodhatott... :-D Köszönöm Miskolc, köszönöm Szervezők.

A fesztivál fődíja / Grand Prize of the Festival In Transit / En Transito Rendező / Director Isabel Muňoz Mexikó / Mexico A Jameson nagyjátékfilm kategória fődíja / Main Prize of the Jameson Long Feature Film Category At the River / Y pekn Rendező / Director Eva Neymann Ukrajna / Ukraine A kisjáték- és kísérleti film kategória fődíja – Miskolc Város Pressburger Imre-díja / Short Feature and Experimental Film Award – Emeric Pressburger Award of the City of Miskolc Che and I / Mig& Che Rendező / Director Morten BH Dánia / Denmark Special Mention / A zsűri különdíja Journy / Podroz Rendező / Director Dariusz Glazer Lengyelország / Poland A dokumentumfilm kategória fődíja / Best Documentary 52 Percent / 52 procent Rendező / Director Rafal Skalski Lengyelország / Poland Special Mention / A zsűri különdíja The Sinking Village / A süllyedő falu Rendező / Director Szirmai Márton Magyarország / Hungary Az animációs film kategória fődíja / Best Animation Film Megosztott díj / Ex aequo Marathon / Maraton Rendező / Director Kaspar Janis Észtország/ Estonia Refrains / Refreny Rendező / Director Wiola Sowa Lengyelország / Poland A “Nők a képben” speciális kategória díja és a Helia-D különdíja / “Women in Picture” Special Award – Helia-D Prize A Few Simple Words / Kilka Prostych Slow Rendező / Director Anna Kazejak-Dawid Lengyelország / Poland A Kodak különdíja / Special Prize of Kodak Lost World / Letűnt világ Rendező / Director Nemes Gyula Magyarország / Hungary Duna-díj – a Duna Televízió különdíja / Special Prize of Duna Television The Sinking Village / A süllyedő falu Rendező / Director: Szirmai Márton Hungary / Magyarország A Miskolci Kocsonyafesztivál különdíja / Special Prize of Miskolc Kocsonya Festival Original Lager / Originál Láger Rendező / Director Simonyi Balázs Magyarország / Hungary A kritikusok különdíja / Film Critics Award At the River / Y pekn Rendező / Director Eva Neymann Ukrajna / Ukraine A diákzsűri különdíja / Student Jury's Prize The Alpha Diaries / Shalom Pluya Aleph Rendező / Director Yaniv Berman Izrael / Israel

Vége. Oké, vasárnap még lemennek a nyertes filmek megint. De már nem tudom ki marad itt megnézni. Cserke kutya is hazamegy. Merthogy Cserke. A neve. A kutyának. Péntek. A zsűrik döntést hoznak, de már délben, úgyhogy az esti versenyprogramot mindenki leszarja. Csak a kedves néző az utcáról nem. Ő bemegy. Én már nem bírtam a terhelést, a szakmai program. Aztán nulla film. kb. Csak az animációs blokk vége. Jelek (Pálfi Zsolt), Életvonal (Ducki Tomek) Vízen (Gaál Fruzsina), Message for the neighbours (ez egy észt baromság). A másik három magyar az szuper. Mindegyik másért. mindegyik máshogy. Mindegyik másról. Díjat meg egyiksem. De ezzel kapcsolatban nem mondok semmit, mert nem láttam a díjazottakat. Mindegy, több helyről hallottam, hogy ez a mezőny erős volt. A nagyjátékfilmmel szemben, például. Szombat. Hát ma dolgoztam, bocsánat. Csak a díjátadó gálán voltam, meg a fogadáson. Sztori később, eredmények odébb. Botrány nem volt. Csak kis ironizálás. Jóéjt.

Rövid nap. A Jameson promó kifulladt, de azért maradt egy-két üveg a szervezőknél. Ha már főszponzor, ugye... Két film. Zarim (Strangers). Izraeli export, német és francia földre helyezve. Erez Tadmor és Guy Nattiv nagyfilmje. A Tel Avivban iskolázott srácok kisfilmje, az Offside, ugyan már Kristály Medvét is nyert Berlinben, de talán közelebbi a tavalyi BUSHO-n kivívott győzelem, innét ismerhetjük őket. Az biztos, hogy mindketten focirajongók, és küldetésüknek érzik felhívni a figyelmet hazájuk politikai helyzetére. Hát igen, az Offside. Zseniális. Volt egy ötletük, egy apró nüansz, egy poén, egy semmi, és teljesen tisztán vászonra vitték. Nem kavarták meg, nem bonyolították túl, csak megmutatták. Nem magyaráztak bele dolgokat, mert önmagában is benne volt minden, amit mondani akartak. Csak ebben az egyszerű tisztaságában tud úgy hatni, ahogy kell. Na ezen a vonalon indultak tovább a nagyjátékfilmmel is - de nyilván nehezebb 85 percben gondolkodni, mint öt és félben. De azért hozzák a dolgot, nem azzal van a gond. A sztori rendben van, megint adott a szimpla ötlet, amit kibontanak szépen. Két emberi sors poénjába ágyazzák hazájuk politikai drámáját. Ez is rendben lehetne, hiszen a koncepció megint jó, de a film második felére túlságosan is átpolitizálódik az egyszerű fiú-lány dolog. Ahhoz viszont nem mennek elég mélyre, nem élesítik ki, hogy átérezzük igazán. "Nem fröcsög a vér." Jó, látom, elhiszem, de nem érzem, mert televízión és telefonon keresztül közölt, idegenekkel történt tragédia, nem hathat olyan erősen. Amellett akad még kidolgozatlan minidráma a főszereplők személyéhez köthetően is, ami majdnem a semmibe vész. De igazából nem akarom lehúzni a filmet, mert összességében jó. Kedves, szórakoztató, megkapó és szép. Egy véletlen találkozás története, egy izraeli fiú és egy palesztin lány felhőtlen néhány napja Berlinben, plusz focivébé. Már csak Liron Levo (az Eyalt alakító főszereplő) miatt megérte volna megnézni.

Levezetésként a mindennapi tuti tipp: a Gyarmathy Lívia film - most a Szökés. Recsk. No comment. Mert nem kell. A film teljesen rendben van, a témát meg nem kommentálnám. Lassan Gyarmathy Lívia lesz a kedvenc idős magyar rendezőm... Recsk után scilent disco a Kossuth Art Moziban, az előtérben a háromféle zsűrin és a szakmán kívül most fejhallgatós kamaszok is tobzódtak, de az est sztárja a kutya volt akkoris. Ugye.

Intró. Jameson & Ginger promó az előtérben, és terembe befelé áramló tömeg. Ugye Miskolc, Kossuth Art Mozi, Jameson-Kossuth terem. 90%-os teltház. Először a fesztivál folyamán (jó, a kisterem már többször tele volt, de hát ott száz szék sincs), és ez csak azért fura, mert a fesztivál ingyenes, Miskolc nagyváros és ugye van itt egy rakás egyetemista is... No mindegy, szóval a miskolci premier: A nyomozó - Gigor Attila. Kötelező, mindenkinek. Krimi. Magyar. Remek. Fura, mi? Egy remek magyar krimi, jó forgatókönyvvel, remek színészi játékkal, fordulatokkal, izgalommal, elejevégeközepével. Felboncolom, ígérem. ;-)

Aztán a biztos programszelet következett: megnéztem Gyarmathy Lívia Táncrendjét. Nem is csalódtam. Mesterien komponált alkotás: feszes, de finom és lágy; pontos, izgalmas, érzéki. Ritmusra épít, de nem 46 perc unalmas kattogást kell elképzelni. Egyszerű és bájos, de mesteri. Az este végére a harmadik kisjátékblokk Erdélyi Dani 411-Z című munkájával kezdődött - semmi különös, szép, jó, de nem több. Majd a steril Horváth Lili steril kisfilmjéről (Uszodai tolvaj) kijöttem, mert már vagy háromszor láttam, és az is bőven sok volt. Tökéletesen szerkesztett, hibátlan munka. De nem ad semmit. Szép Ottlik-adaptáció, és azon túl is minden rendben van vele, ahogy egy vizsgafilmmel kell. De ennyi és nem több. Üres. Semmi több annál: semmi apró momentum, ami többet adhatna. Steril. Igazán. Mint a gazdája, akit eddig két fesztiválon láttam díjat átvenni, és még csak egy gyenge mosoly sem villant az arcán... Remélem, most még egyszer nem kell végignéznem, ahogy fapofával kisétál és fogadja az elismerést.

Lehet ezt másképp is: Simonyi Balázs Originál Lágere legalább annyira rendben van mint Lili filmje, de ez a mozi él. Minden pillanatában, minden dialógusában érezni, hogy van mögötte más is, mint egy egyszerű mese. Mondani akar dolgokat, be akar mutatni valamit, és teszi ezt mindamellett, hogy el is tudja mondani a sztorit, a többi nem vesz vissza a meséből. Ügyhogy Lili, tanulj! Mert lehet ezt jól is csinálni. - Ugye érdekes, ezt a filmet is láttam már, mégis megnéztem megint... Jött még egy vidám éjszaka a pékségben, mely során császárzsemlék születtek (Nachtraum), szembeszólt a hasonmás a TVből (Little White Wires), és az szempillára nehezedő álom...

 

Nem esett az eső. Felszáradt az úttest és a járda. Szinte hihetetlen. Egyszerűen más színű lett a város. Miskolc napvilágnál. Valahogy soha nem érek oda az információs blokkokra és a kerekasztalbeszélgetésekre. Hát ez ilyen. Viszont az első rövid-doku blokk. Erős kezdés, aztán menekülés a felsejlő emlékképek elől. Kis félórás lengyel: Klinika (Thomas Wolski). Élő, sallangmentes, igaz doksi minden mű-ség nélkül. Kórház, ahogy a címe is mutatja: kb. belgyógyászat, idős betegekkel. Szeretem az öregeket, főleg ha van humorérzékük. Ha az arcukra van írva a történetük. Mert van történetük. Valamiféle mini-életbölcsesség rakódik a hosszú évek során az emberre. Mindenkire. Persze van, aki nem tudja ezt megélni, és semmilyen vagy megkeseredett lesz, hát rá az rakódott. Csak a gonoszkodó idős emberektől irtózom, na meg a bottal rohanó károgoktól a villamoson, de az más. Na de a film. Tüneményes szereplők, egy olyan közegbe ágyazva, ahol sokkal élesebben kijön az emberből, milyen is valójában. Bizalmi légkör, mégis idegen - azaz lényegében nem számít, hiszen jobb esetben úgysem találkoztok többé. De a legfontosabb talán a kiszolgáltatottság, ami kényszerít, hogy önmagad légy. Vagy kifordulj önmagadból, de szerencsére ez a film nem a hisztiről szólt. Szóval félsz és önző vagy. Öregen is. Talán öregen inkább. Egyedül maradni, az a legrosszabb. Elengedni a másikat, az a legnehezebb. Egy tiszta film az emberi őszről.

Majd sokk-ként szintén kórház, bohócokkal (Ein kurzer Film über das Lachen), na megint tíz perc, amiért kár volt anyagot pazarolni, hát pont ezért: szót nem fogok. Volt még így, de arra szót pazarolni érdemes: Fehér Zsuzsa doksija Gyurikáról (Gyurika - mármint a cím), aki egy értelmi fogyatékos cigány fiú, szenvedélye a rajz és az építészet, ezért vázlatokat skiccel régi épületekről. Bájos, nagy gyermek. Aki ráadásul kameraérzékeny: nem lett volna nehéz egy szuper filmet forgatni vele. Ehelyett egy közhelyes, béna félportré, az esendőségre építve, szinte kinevettetve Gyurikát. Olyan kihasználós doksi, utálom.

Orada - there (rendezte: Recep Akar). Török hatperces fényképalbum. Én szeretem. Gyönyörű ködös borongós táj a Fekete-tenger mellől. Csendes, üres, békés pillanatok kutyával, esernyős emberrel néha. Képek, pusztán önmagukért. Meg a zene, alá. Rendben van. Nem azt mondom, hogy a legeslegjobb, amit láttam, sőt, azt sem mondanám, hogy igazi doksi. Nem. Csak a hangulat. Azért szeretem. Majd az újravágott Süllyedő falu Szirmai Mártontól. Poén, akkoris. Bocsánat.

CineFest. Éljen. Miskolc igenis szép. Jó, tudom, a "jó oldalon" van a szállás, meg a mozi. De akkoris. Mellesleg hideg van, és két napja szakad az eső. Na de mozi. Fura. Hétfőn pangás, kedden tömeg. Érdekes módon nem annyira a termekben, inkább az előtérben rögtönzött "kocsmában". Jó látni a fiatal filmes generációt, így egykupacon, Jamesont szürcsölve. :) Na, nem, tényleg meglepődtem, hogy egyik napról a másikra ennyien lettek. Jó, hogy nem csak egy budapesti fesztivál tudja megmozgatni a szakmát. Viszont azért szomorú, hogy többnyire csak a szakma kíváncsi egy ilyen rendezvényre. Mellesleg ingyenesek a vetítések, úgyhogy a pénzre sem lehet panasz. Jó, tudom, lesz még hétvége... Filmek. Valahogy soha nem sikerül kezelhető programot összeállítani. Nem értem. Miért csak 5-6 körül kezdődnek a versenyfilmek, ha kb fél egyig elhúzódik a program. És persze van ismétlés, úgyhogy pláne lehetne előbb kezdeni, és nem csak információs blokkot tolni 3tól, 4től... Mindegy, tényleg nem panaszkodom, nekem most nem kell végignézni az összes filmet, ez csak fun. Persze így is annyit nézek, amennyit bírok. Mert fun. :) Meg mert kíváncsi vagyok. Azért nincs elkényeztetés. Több filmen szenvedtem, mint nem.

Pedig jól kezdődött: The Alpha Diaries. Izrael tartalékos katonái, srácok, akik minden évben egy-egy hónapot hadiszolgálattal töltenek. Izgalmas doksi, hiteles felvételek, kemény pillanatok. Nyilván hiteles, mert a kamera egy katona kezében volt... Házkutatás, ajtóberobbantás, őrjárat, igazoltatás, lövöldözés ésatöbbi. "Leállatiadodás." Teljesen természetes az egész mozi, hiszen belülről dolgoztak. Sokszor gyermekien bájos, a sérülékeny téma ellenére is. Az üde doksi után mindjárt két gyilkos nagyjátékfilm: a német gyártelepre átültetett Dosztojevszkij - minden értelem nélkül elpazarolt 87 perc (Die Spieler).

Majd 18 gramm szerelem egyből vénába szúrva. Szingapúr megszólal, de minek. Nevetsz a szerencsétlenkedésen, és szenvedsz, hogy még meddig lehet ezt fokozni, de nincs határ. A végén már nem hiszed el. Pedig az ötlet tényleg vicces, csak kb maximum 10 percbe sűrítve is sok lett volna. És rövidek hajnal egyig. Szenvedős lengyel, bizarr dán (Che & I), lassú, de szép képekkel tömött észt és egy angol fricska (Canburry).

Kedd. Lassú tükör. "Buharovék" filmjére nem egy sort szánok, nem is fogom itt ecsetelni: meg kell nézni és kész. Aztán huszárvágással kiszálltam a versenyprogramból és a Gyarmathy Lívia retrospektívet választottam: A csalás gyönyöre. Hát, bocsánat mindenkitől, ez a film remek. Nem tudtam, ezért bocsánat. Félve ültem be, de rég lepődtem meg így. Sztori, színészek, képek - minden rendben volt. Csak ajánlani tudom mindenkinek, én biztos nézek még tőle filmet. Szuper a rendező hölgy, nem is értem, miért nem hallunk róla gyakrabban, miért nem vetítik többször...

Csak hogy jó estém legyen, beültem még a rövidfilmes blokkra, és rögtön a nyakamba kaptam négy lehúzós minidrámát, éljen. De jól komponált vérfürdők voltak, beteg filmek. Különösen az észt. Az észt filmesek betegek, nem tudom honnét szedik ezt a bizarr hozzáállást, de jól hozzák. Teine tulemine (The second comig). Csak a stáblistánál ne rettenj meg nagyon, csak röhögj egy jót. Jajj, és a sokszor látott Killing time - Las horas muertas - merthogy spanyol, nemzetiségére nézve. Soha ne parkolj kihalt helyen a lakókocsival, mert talán valakit felbosszantasz, vagy csak úgy poénból lőnek halomra. Az sem rossz. :) Jóéjt.

Nem, nem zuhant volna le a gép, amivel utazom. Nem. Biztos a reptérről fordítottak volna vissza. Lényegében teljesen mindegy. A napokban költöztem volna New Yorkba, ha egy fegyveres katonákkal őrzött intézmény konok hivatalnoka azt nem mondja, hogy nem ad vízumot. De azt mondta. Ahogy New York City a feje tetjére állított mindent, a hivatalnok még fordított egy jót a helyzeten, hogy aztán az végképp kilátástalan legyen. És lett. Őszintén: nem bánom, hogy így alakult. Valahol rettegek az "idegentől". Egyébként a szívem szakad meg, ha belegondolok... Így maradtam itthon, és így lubickolok most a magyar kulturális élet fürdővizében. Hogy forró, langyos, kihűlt vagy pezseg, az csak a pillanat kérdése.

Most épp CineFest. Miskolc. http://www.cinefest.hu/hu/