Most szólok. Ez egy kritika, nem formailag és igényességében, de elemeiben pillanatnyilag mindenképp annak számító fröcsögés. "Spoileres", minden bizonnyal.

Meg kéne néznem hány perc. De mindegy. Hosszú. Hogy a filmszalag centiméterei is azzá teszik-e, nem tudom. Önmagában is az, tökmindegy hány perc. Vontatott, kidolgozatlan.

De mielőtt nekiesnék kétkézzel, el kell mondjam, hogy a fényképezése tagadhatatlanul szép. Dobos Tamás minden elismerést megérdemel, az ő képei teszik élővé és nézhetővé a filmet. Másra nem is kell figyelni. Ez az. Ebből egy fotóalbumot kellett volna kiadni, úgyis olyan hosszúak a beállítások, bőven elég lett volna. És élveznénk is.

No. Hogy mi a bajom? Közhelyes a sztori, nincsenek eredeti gondolatok, csak már 1000x hallott agyoncsépelt kérdések, 1000x lejátszott szituációk. Apa börtönből jön haza, Fiú rühelli. de csak olyan bénácskán oda-oda mondogat. Nincs igazi feszültség kettejük közt, éldegélnek egymás mellett inkább, néha oda-oda vakkantva a másiknak valamit. Olyan semmilyen a helyzet. Nézések, mondatok, szituációk - nem elég kemény, hogy elhihessem a végét, már a majdnemvégét. Na az a másik, de arról majd még odébb... Apa szerzett egy földet, szőlőt telepítene, a Fiúval, persze. Kikarózzák rendesen, majd a kétméteres falábakat is lefúrják a földbe, kordonnak, gondolom, de hogy én még két méteres kordonra futtatott szőlőt nem láttam... Mindegy. Aztán -a semmiből egyszercsak ott terem az eltűnt anya húga, és összefekszenek az Apával. A Fiú kicsit vonzódna a nőhöz, és nyilván morcos, h az apucinak sikerült. Mondogat megint... Kitalálja hogy lelép, s ehhez mi a legjobb módszer - mert ugye pénz is kell - megkeresi Apa betörő haverját, és szól, hogy beszállna. Na, jön a nagy meló - kapucnis, elemlámpás, feszítővasas elektronikai-üzlet feltörés. Majd a cuccal beállnak a raktárba, ahol kiderül, hogy a nagyfőnök a helyi zsaru (a Fiú haverjának apja, mellesleg), s a juss átadásakor - közvetlenül a kisbicskás jelenetet követően elhangzik az ominózus mondat: "Most már nyakig benne vagy."

Juhééé. Persze zsernyák beszól apucinak, kiderül, tőle van a föld - a hallgatás ára... Jön a rendrakás, Anya húga meg oltja Apát: "Azért ne legyél vele túl kemény!" Majd szőlőföldi dráma: Apa beszól, Fiú beszól, Apa üt, Fiú földön, Apa elindul, Apa összeesik. Na itt röhögés. Fiú látja de fetreng tovább, Fiú odamegy, Fiú kiveszi apja zsebéből a cigit, Fiú rágyújt, Fiú leül. Na itt remény.

Aha, na itt. ezt nem hittem el. Elég béna így is, de ha dramaturgiailag nézzük, nem volt olyan a viszonyuk, hogy ne segítsen neki, nem volt az igazi gyűlölet, a kőkemény düh - ha lett volna, a Fiú lelép ezer évvel ezelőtt, ha meg nem volt, akkor azért elég béna dolog, h elszív egy cigit mielőtt pepakolja az öreget a kocsiba és elszállítja a kórházba. (Na itt csalódás.) Merthogy ez lett, nyilván. Majdnem tudott meglepni és kemény lenni a film, de nem. Ilyen köztes viszony meg nincs, nem ezt mutatta, nem ezt akarta elmondani a film, nem, itt ez a nagyhalálról szólt, a fellengzésről, a a nagy lelki dolgokról, az apa-fiú kapcsolat drámájáról, hogy most húdemegmondjuk. Közben meg semmilyen lett. Pontosan semmilyen.

Zárókép: szőlőhegy, naplemente, ezer apró madár. Zene. Na itt röhögés, megint. Tudni kell, h a filmben csak akkor szólt zene, ha bekapcsolták a rádiót - kb 2-3 alkalom. Egyébként a csend, a környezet zaja, a természet neszezése. Béke, mint a képi világban. Erre ide a végére ez az ömlengős szar, ez a giccstócsa, áhhhh, ez a szájbarágós bénaság.

Ráadásul még a dialógusok: hihetetlenül töredezettek, lassúak, vontatottaak. Nincs olyan ember, aki ilyen tempóban beszél, nemhogy 6 ilyen ember. Mesterkélt, nagyon. arról nem is beszélve, hogy a szereplők szakadt "vidékiek", de tökéletes irodalmi magyarral beszélnek, semmi ízes kifejezés, néha egy szintén mesterkélt "főd"...

Kiszámítható, klisés, agyonrágott, giccses, didaktikus. Vacak. De gyönyörű képekkel mesél. Pl. strand - de bármelyiket mondhatnám.

Jahh, és a 'kőkemény' szimbolikáról még szó sem esett... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.