CineFest. Éljen. Miskolc igenis szép. Jó, tudom, a "jó oldalon" van a szállás, meg a mozi. De akkoris. Mellesleg hideg van, és két napja szakad az eső. Na de mozi. Fura. Hétfőn pangás, kedden tömeg. Érdekes módon nem annyira a termekben, inkább az előtérben rögtönzött "kocsmában". Jó látni a fiatal filmes generációt, így egykupacon, Jamesont szürcsölve. :) Na, nem, tényleg meglepődtem, hogy egyik napról a másikra ennyien lettek. Jó, hogy nem csak egy budapesti fesztivál tudja megmozgatni a szakmát. Viszont azért szomorú, hogy többnyire csak a szakma kíváncsi egy ilyen rendezvényre. Mellesleg ingyenesek a vetítések, úgyhogy a pénzre sem lehet panasz. Jó, tudom, lesz még hétvége... Filmek. Valahogy soha nem sikerül kezelhető programot összeállítani. Nem értem. Miért csak 5-6 körül kezdődnek a versenyfilmek, ha kb fél egyig elhúzódik a program. És persze van ismétlés, úgyhogy pláne lehetne előbb kezdeni, és nem csak információs blokkot tolni 3tól, 4től... Mindegy, tényleg nem panaszkodom, nekem most nem kell végignézni az összes filmet, ez csak fun. Persze így is annyit nézek, amennyit bírok. Mert fun. :) Meg mert kíváncsi vagyok. Azért nincs elkényeztetés. Több filmen szenvedtem, mint nem.

Pedig jól kezdődött: The Alpha Diaries. Izrael tartalékos katonái, srácok, akik minden évben egy-egy hónapot hadiszolgálattal töltenek. Izgalmas doksi, hiteles felvételek, kemény pillanatok. Nyilván hiteles, mert a kamera egy katona kezében volt... Házkutatás, ajtóberobbantás, őrjárat, igazoltatás, lövöldözés ésatöbbi. "Leállatiadodás." Teljesen természetes az egész mozi, hiszen belülről dolgoztak. Sokszor gyermekien bájos, a sérülékeny téma ellenére is. Az üde doksi után mindjárt két gyilkos nagyjátékfilm: a német gyártelepre átültetett Dosztojevszkij - minden értelem nélkül elpazarolt 87 perc (Die Spieler).

Majd 18 gramm szerelem egyből vénába szúrva. Szingapúr megszólal, de minek. Nevetsz a szerencsétlenkedésen, és szenvedsz, hogy még meddig lehet ezt fokozni, de nincs határ. A végén már nem hiszed el. Pedig az ötlet tényleg vicces, csak kb maximum 10 percbe sűrítve is sok lett volna. És rövidek hajnal egyig. Szenvedős lengyel, bizarr dán (Che & I), lassú, de szép képekkel tömött észt és egy angol fricska (Canburry).

Kedd. Lassú tükör. "Buharovék" filmjére nem egy sort szánok, nem is fogom itt ecsetelni: meg kell nézni és kész. Aztán huszárvágással kiszálltam a versenyprogramból és a Gyarmathy Lívia retrospektívet választottam: A csalás gyönyöre. Hát, bocsánat mindenkitől, ez a film remek. Nem tudtam, ezért bocsánat. Félve ültem be, de rég lepődtem meg így. Sztori, színészek, képek - minden rendben volt. Csak ajánlani tudom mindenkinek, én biztos nézek még tőle filmet. Szuper a rendező hölgy, nem is értem, miért nem hallunk róla gyakrabban, miért nem vetítik többször...

Csak hogy jó estém legyen, beültem még a rövidfilmes blokkra, és rögtön a nyakamba kaptam négy lehúzós minidrámát, éljen. De jól komponált vérfürdők voltak, beteg filmek. Különösen az észt. Az észt filmesek betegek, nem tudom honnét szedik ezt a bizarr hozzáállást, de jól hozzák. Teine tulemine (The second comig). Csak a stáblistánál ne rettenj meg nagyon, csak röhögj egy jót. Jajj, és a sokszor látott Killing time - Las horas muertas - merthogy spanyol, nemzetiségére nézve. Soha ne parkolj kihalt helyen a lakókocsival, mert talán valakit felbosszantasz, vagy csak úgy poénból lőnek halomra. Az sem rossz. :) Jóéjt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.