Papíron a második, lényegében az első igazi nap. Versenyfilmek - fél tíztől este nyolcig. közben két tízperces és egy kb félórás szünet. Durva. :-) A zsűri is nehezen bírta. Mindenki. Erőltetett menet, vagymi.

Sok a doksi. Gyakori téma az öregség, a magány. Emberek, történettel. De erről már fröcsögtem régebben. Szeretem, mindegy. De érdekes, mikor az egyik öreget egy másik örökíti meg (Dr. Oláh Imre: Küszködés). Az valahogy más. Talán a még nagyobb alázat. Mert ők már átérzik az évek súlyát. Nem tudom, ki mondta, hogy az öregek a legjobban talán korukbeki rokonaik, barátaik halálától tartanak. Az a pillanatnyi a szembesülés oly mértékben meg tudja rettenteni őket, annyira feltárja az esetlenséget, azt, hogy itt az idő. Nagyapám mindig a gyászjelentéseknél kezte olvasni az újságot...

S még ez az oldal: Anakronizmus - Keleti Miklós Piroska és a farkas sztorija, Remeteidő a szombathelyi triótól (Boros Ferenc, Horváth Zoltán, Kozma Gábor), Majd amikor már nem leszek, megnézik (Káldy László) hat percben egy kántorral - amatőr hangminőséggel, de az In Memoriam Borharapó (Merza Gábor, Perczel Kristóf)  és a Matuska (Szász Csongor, Hillebrand Péter, Baróti Gábor) is. Szép filmek, szép emberek. De végtelen szomorú történetek.

Pedig lehet vidáman is: a Tandem (Balogh Ferenc, Péter M. László) tettvágya az élet, az erő könnyedsége. Mikor az ősz haj nevetve csillan a fényben. A Színek álmodója (Matyasovszki József, Koncz András) az emberről, aki a szenvedélyének él, s még egy: A képíró (Fazekas Pamach Sándor) a szenvedélyről, amit tökéletességig fejlesztett Zórád Ernő, a képregényrajzoló művész. Szép filmek, szép emberek. Boldog pillanatok.

Érdekes színfolt volt a konzultáció, mikor harmincas arcok osztanak hatvan éves embereket, mit csináltak rosszul, mit kellenne másképp. Az kicsit paradox helyzet. De minden tiszteletem a zsűrié - korrektül, tisztelettudóan hozzák ezt a dolgot, még a durvább javaslatok sem feltétlenül hatottak oltásnak. Anger Zsolt is visszavett. :-)

Az öregek - megbecsülve.

Puffogásnak volt még Tévedés, Öntudatra ébredés, Regressus, PERSEPHONE; alvásra Szulamit (pedig akartam, tényleg...); megnyugtatásképp Roadmovie Hajósi Szabó Csillától, és Csuja Laci A tékozló gyümölcsárusa sem fájt. De itt van a Finissage. Azt tudom, hogy egy vacak, mert annyit írtam csak fel, hogy filmpazarlás, de egy kocka nem ugrik be abból a filmből, pedig végignéztem...

Azért hogy teljes legyen a kép: a nap közönségsikere Simonyi Balázs Originál lágere volt. Meg az ingyenkávé-cetli... Csóró fiatalság. ;-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.