Rövid nap. A Jameson promó kifulladt, de azért maradt egy-két üveg a szervezőknél. Ha már főszponzor, ugye... Két film. Zarim (Strangers). Izraeli export, német és francia földre helyezve. Erez Tadmor és Guy Nattiv nagyfilmje. A Tel Avivban iskolázott srácok kisfilmje, az Offside, ugyan már Kristály Medvét is nyert Berlinben, de talán közelebbi a tavalyi BUSHO-n kivívott győzelem, innét ismerhetjük őket. Az biztos, hogy mindketten focirajongók, és küldetésüknek érzik felhívni a figyelmet hazájuk politikai helyzetére. Hát igen, az Offside. Zseniális. Volt egy ötletük, egy apró nüansz, egy poén, egy semmi, és teljesen tisztán vászonra vitték. Nem kavarták meg, nem bonyolították túl, csak megmutatták. Nem magyaráztak bele dolgokat, mert önmagában is benne volt minden, amit mondani akartak. Csak ebben az egyszerű tisztaságában tud úgy hatni, ahogy kell. Na ezen a vonalon indultak tovább a nagyjátékfilmmel is - de nyilván nehezebb 85 percben gondolkodni, mint öt és félben. De azért hozzák a dolgot, nem azzal van a gond. A sztori rendben van, megint adott a szimpla ötlet, amit kibontanak szépen. Két emberi sors poénjába ágyazzák hazájuk politikai drámáját. Ez is rendben lehetne, hiszen a koncepció megint jó, de a film második felére túlságosan is átpolitizálódik az egyszerű fiú-lány dolog. Ahhoz viszont nem mennek elég mélyre, nem élesítik ki, hogy átérezzük igazán. "Nem fröcsög a vér." Jó, látom, elhiszem, de nem érzem, mert televízión és telefonon keresztül közölt, idegenekkel történt tragédia, nem hathat olyan erősen. Amellett akad még kidolgozatlan minidráma a főszereplők személyéhez köthetően is, ami majdnem a semmibe vész. De igazából nem akarom lehúzni a filmet, mert összességében jó. Kedves, szórakoztató, megkapó és szép. Egy véletlen találkozás története, egy izraeli fiú és egy palesztin lány felhőtlen néhány napja Berlinben, plusz focivébé. Már csak Liron Levo (az Eyalt alakító főszereplő) miatt megérte volna megnézni.

Levezetésként a mindennapi tuti tipp: a Gyarmathy Lívia film - most a Szökés. Recsk. No comment. Mert nem kell. A film teljesen rendben van, a témát meg nem kommentálnám. Lassan Gyarmathy Lívia lesz a kedvenc idős magyar rendezőm... Recsk után scilent disco a Kossuth Art Moziban, az előtérben a háromféle zsűrin és a szakmán kívül most fejhallgatós kamaszok is tobzódtak, de az est sztárja a kutya volt akkoris. Ugye.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.