Itthon. Egy hét Miskolc után. Hogy milyen volt összességében? Szuper. De aki nem volt, nem tudhatja. CineFest. Jövőre remélem megint. Hogy mi lesz más? A filmek, a zsűri, a vendégek, a helyszín... Csak remélni merem, hogy a rendezők kitartanak. A Kossuth Art Moziból hotel lesz. Már most zúzzák szét, már most fel volt állványozva a homlokzat. Kár. Ritkaszép nagyterem, hangulatos előtér, kiváló fesztiválhelyszín volt. Aki teheti, még menjen el, amíg lehet. Jó, azt hallottam, hogy a hotel a nagytermet használatba adja majd városi rendezvényekre, de hogy filmet nem nagyon lehet majd ott nézni, az szinte biztos... Kár. A filmek. Az idei mezőny igazán igényes válogatás eredménye, nem nagyon volt ok panaszra, illetve a nagyjátékfilm kategória hagyott maga után kívánnivalót, de a rövidek kárpótoltak. A győztesek. Talán egyszer sem szisszentem fel a díjátadón, hogy neee, ezt neeem... De megbízható zsűri volt, igazán hozzáértő filmesek, és jó emberek. Emma Davie, a kedves skót dokufilmes, Lukasz Maciejewski, a lengyel filmtörténész, Eldad Beck, izraeli újságíró, M. Tóth Géza, animációs filmes és Gelencsér Gábor filmesztéta.

A filmek. Nagydíj: In Transit. A mexikói Isabel Muňoz filmje. Vicces volt, a gálán lement az a telefonbeszélgetés, melyben közölték a lánnyal, hogy ő nyert. Kiabált rendesen. :-) Hja. Egyébként szenvtelenül jó kis film. Egyszerű, de az egyszerűsége a néha a kevesebb több kifejezést fedi. Egy találkozás, egy hétköznapi történet, ami nem akarja feszegetni a határait, nincs benne túlmagyarázás, csak felvillantja a mindennapok szépségét. Ügyes. Morten B H nyerte a kisjátékfilm kategóriát a Che & I című munkával. A dán srác egész héten ott volt Miskolcon. Tetszett is neki. De azért hihetetlen érzés lehet az is, amit a Refreny rendezője, Wiola Sowa élhetett át. Egy csendes hétköznap Krakkóban, majd egy telefonhívás, hogy megnyerted az animációs kategória fődíját, itt a repülőjegyed, holnap utazz már Magyarországra, várunk. És a lány jött. Mellesleg átvett még pár díjat azok nevében, akik nem tudtak eljönni Krakkóból, de nyertek. Sikeres estéje volt. :-) Mókás volt még a Kodak-különdíj átadása Nemes Gyulának a Letűnt világért. Tíz évig forgatták ezt a filmet, sokszor pénzszűkében, s ahogy a rendező elmondta, volt, hogy elmentek a Kodakhoz nyersanyagot kunyerálni. Kaptak. Aztán ironikusan hozzátette, hogy most a Kodak megelőzte következő kuncsorgást, adtak előre... Igen, megértem a fiút, de azt nem tudta, hogy ez nem a Kodak, hanem a zsűri döntése volt, így igazából hiteltelen a poén. Mindegy, nagy arc a fiú, volt egy élcesebb beszólása is, s az teljesen korrekt volt, az az ironizálás célba is talált. Szóval izgalmas volt.

A zárófogadásra még maradt egy kicsi a promós Jamesonból, meg volt egy mogorva Stella Artoist csapoló bácsi is (a bácsi tényleg úgy csinálta, ahogy a "nagykönyvben" meg van írva), úgyhogy még Báron György sem panaszkodhatott... :-D Köszönöm Miskolc, köszönöm Szervezők.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.